Ki érez még így? Elegem lett a párkapcsolatokból, nem tudok bízni a férfiakban. Rengeteget csalódtam, családot úgysem akarok, így szerintem egyedül fogok meghalni idővel. Nem érzem magam biztonságban egy párkapcsolatban. 33/N.

Bevállalom, de nem tudok pozitívan nyilatkozni már. Valamikor még hittem a csodában, ma már tudom, hogy nincs.

6.5 éve feladtam az egészet. Nem bántam meg. A hátralevő éveimet már nyugalomban szeretném eltölteni, és ez egy ellenkező nemű mellett nem lenne meg soha. Lehet sértő és általánosító leszek, de amit harmincegynehány év alatt megtanultam róluk, az az, hogy nők terén abszolút de nem megbízhatóak. A legrondább, legtutyimutyibb is elvihető egy vagy több körre, ha van aki szóba áll vele. A nagyon nagyon kevés kivételhez nem volt szerencsém, csak az ellenkezőjéhez balszerencsém. Nekem nem jött össze normális kapcsolat, viszont az is tény, hogy már nem tudom tolerálni a nőies hisztijeiket, a mindenáron meg akarlak változtatni c. baromságokat, a folyamatos félrebszásaikat, a természetesnek veszik, hogy létezem nekik felfogásukat, a mindent elfogadnak, de cserébe meg a lfsz van c. hozzáállásukat. A tiszteletlenségüket, a hamis ígéreteket, amiket tettek nem køvetnek soha. Egyszerűen érzelmi biztonságot képtelenek adni, és nem is akarnak. Semmi sem kell már belőlük, csak a farkuk. Ezen kívül mást nem tudnak adni, így kihasználom belőlük az egyetlen örömforrást, aztán nyugodtan élem az életem minden bosszankodás nélkül. Közel az 50-hez nincs szükségem többre.

Vannak még olyan nők és férfiak akikben meg lehet bízni de az tény hogy nagyon ritka.

A mai világban az őszinteség és a hűség már szinte nem is létezik.

Mindenki hajszolja a jobbat, a szebbet , a gazdagabbat stb.

Sajnos ilyen az emberi természet, és azon kevés kivétel aki nem ilyen és nem tud beilleszkedni ebbe a világba, vagy nagyon magányos, vagy nagyon kevés az esélye hogy párt találjon magának.

De nem szabad feladni soha, mert mindig van remény.

Meg kell tanulni észrevenni az apró jeleket amik arra engednek következtetni hogy a kiszemeltünk milyen ember is valójában.

Sok szerencsét kívánok minden sorstársamnak :)

28/F

Én nem érzek így egyedülállóként, sőt van bőven olyan élmény ami szerintem ugyanúgy boldoggá teszi az embert. Én nem szeretném úgy élni az életem, ahogy te, hogy a csalódások ellenére bizalmatlan vagy azokkal akik nem érdemelnék ezt meg ismeretlenül. Inkább ne így nézd, hanem úgy hogy az élet ennél jóval szebb, mint hogy frusztrált legyen az ember azért mert csalódott a párkapcsolatokban.

Kezdj el élni! És ne azon rágódj hogy csömöröd van. Mert ez csak csömör. Semmi több.

A mai nap ilyen hozzátok hasonló a járdámra szarattatta a kutyát.

Az ilyenektől én sem érzem magam biztonságban.

Nekem meg a nőkből van elegem.😂😂 Akikkel eddig talalkoztam fogalmuk nem volt arrol, hogy mi is az a p@rkapcsolat. Mar nem is randizok. Felesleges. Ha az élet akarja akkor úgyis szembe jön az embered. Fel a fejjel!

32/f