Mikor fogják bevallani maguknak az incelek, hogy nem a magasságuk/külsejük/pénzük miatt nincs nőjük, hanem a csodálatosnak hitt, ám valójában kibírhatatlan belsőjük miatt?

"Nekem kb minden ismerősöm - fiúk és lányok is - tinderen talált rendes párt magának, meg persze én is."

Ó hát persze.

Tinderen és Badoon fél évig voltam párhuzamosan kb. 5 matchem volt ÖSSZESEN.

Ebből 2 írt először, de aztán nem válaszoltak, 2 egy "szia" után kilépett, 1 pedig pár mondat után.

Így azért elég nehéz nem?

Mi erre a magyarázat? Szar a külsőm. Ennyi, biztosan vannak akiknek bejön, de a TÖBBSÉGNEK (legalábbis akik tinderen/ egyéb társkeresőn vannak) nem.

Szóval lehet nekem akármilyen személyiségem, lehetek akármennyire egy csodálatos elme, egy rendkívüli ember, az online társkeresés, de a "való életben", inkább mondjuk úgy élőben is az első szűrő a kinézet. Ezen át kell menni, olyan mint jogsi előtt az orvosi alkalmassági vagy a KRESZ vizsga. Ha ezen megbukik valaki akkor mindegy már a tövábbiakban.

Ha a külsőm nem üt meg egy bizonyos mércét, nem fogok tudni érvényesülni. Ez tény, ezen kár vitatkozni szerintem.

Minél rondább valaki, pontosabban: a többség számára, az aktuális szépségideáltól negatív irányba eltérő kinézettel rendelkezik, annál kevesebb a választási lehetősége, az esélye a pártalálásra.

Ezt lehet kompenzálni, pénzzel, hatalommal, szociális státusszal és igen, megfelelő személyiséggel: legyen minél extrovertáltabb, közvetlenebb valaki, ha már ronda.

De általában a csúnya emberek nem lesznek túlzottan közösségi emberek, mivel már egészen kis korukban valamilyen szinten ki lesznek közösítve, szekálás, cikizés stb. áldozatai lesznek, amelyek miatt a személyiségük is erősen torzul.

A külső szinte mindent meghatároz, mert a belső dolgok is nagyban függnek tőle. Ha valaki hirtelen "megcsúnyul", pl. megég az arca, annak sem lesz már olyan a személyisége mint előtte volt, a magabiztossága, az önbizalma óriásit fog sérülni és nem biztos, hogy valaha is helyrejön lelkileg.

Szóva la külső nem kizárólagos ok a sikertelenségre, de jelentős, sőt a legnagyobb részben ezen múlik a dolog.

Nem kell ahhoz "kibírhatatlan" belső, hogy valakinek ilyen gondjai legyenek. Szerintem az értelme pasik többsége, aki panaszkodik, hogy nincs párja (mert ezek általában értelmesebb pasik szoktak lenni) nem tud mit kezdeni azzal, hogy valamiért nem tudja megfogni azokat a nőket, akik iskolázottságban, intelligenciában és külsőben hozzá illenének (a külső egyébként a pasiknál nem annyira fontos). Valamilyen nője mindenkinek lehet, de jó társat találni nagyon nehéz. Ebben vannak nagy előnyben azok, akiknek jó a kisugárzásuk, extrovertáltak, nagy dumások, jó közösségi emberek, szeretik magukat, jó az önképük. Az ilyen emberek könnyen találnak párt. De ezeket a tulajdonságokat nagyrészt a családi környezetüknek köszönhetik, aki pedig diszfunkcionális családban nő fel, komplexusokat szed be, rosszul bánnak vele a lelki fejlődésének meghatározó időszakaiban, az nem fog ilyen téren labdába rúgni. Az inceleknek szerintem az a problémájuk, hogy megkeserednek abban, hogy nem tudnak eléggé extrovertáltak lenni egy extrovertáltaknak kedvező társadalomban (ez szerintem így van, még akkor is, ha manapság divat azzal jönni, hogy "én introvertált vagyok"), nem tudják magukra vonni az olyan nők figyelmét, akikkel amúgy egy kategóriában lennének, és mivel igényesek, így nem is lesz párjuk. Attól, hogy nincs párjuk, önértékelési gondjaik lesznek, és innentől kezdve ez egy spirál, amibe bele lehet csavarodni.

Az önértékelési gondokat meg nem egyszerű megoldani. Sikerélmény kell hozzá, belső erőforrás kell hozzá, támogató közösség kell hozzá.

Múltkor néztem egy videót YouTube-on. Valami pszichológiai témájú videó volt, amiben azt a jelenséget taglalta az arc, hogy az embereknek van egy elképzelésük, miszerint aki az élettől egyfajta büntetést kap (balesetben megsérül, hajléktalanná válik, megbetegszik, ilyenek), az biztosan megérdemli ezt a természetes vezeklést. Az embernek van egyfajta beépített igazságérzete, ami másokkal szemben is működik, és nem igazán szeretné elfogadni a pszichéje, hogy valaki bűntelenként szenvedésre van ítélve, tehát aki szenved, az biztosan elkövetett valami bűnt, belül biztosan egy rossz ember. Félelmetes belegondolni, hogy valaki az élettől "csak úgy" egy nehéz keresztet kapjon a hátára, amit élete végéig cipelnie kell. De hát te tanultál pszichológiát, nem kell a mese, tökéletesen tisztában vagy ezzel.

Nos, ennek ellenére ti pontosan ezt csináljátok. Az incelek egész biztosan elviselhetetlen, nem mellesleg buta és rosszindulatú emberek, akik tökéletesen kiérdemelték azt, amit kaptak. Ugye? Nos, nem. A kis agymenésetek tökéletesen megbukik úgy, ahogy #21 is leírta. Sőt elmondanám, Photofeeleren nyilván a borzalmas belsőm miatt nem kaptam még 5.2-nél jobb értékelést, társkeresőkön 5 év alatt azért nem kaptam még választ, mert elviselhetetlen vagyok, illetve az összes létező jobbra húzogatós társkeresőn (Facebook, Tinder, Badoo és társai) azért nincs párom, mert nonkonform gondolataim vannak és rettenet buta vagyok. A kritikán aluli külsőmnek, a jóllakott óvodás fejemnek, a feminin testemnek természetesen ehhez az egészhez semmi köze, csak és kizárólag azért vagyok 28 évesen szűz, mert elfogadhatatlan az elmém és a pszichém! Nem vagyok én sem tökéletes ember és nekem is vannak hibáim (no shit, Sherlock!), de semmivel nem több, mint másoknak.

Azaz nyilván kit áltatok, a GYK-n mindenki tökéletes ember -főleg az incelgyűlölők-, és mindenki a csodálatos belsőjének köszönhetően talált párt. Sőt, ez alapján is válogat! Csak akkor nem annyira értem, hogy lehet, hogy furcsa módon mégis a ronda emberek vannak egyedül... nohát, de érdekes...

23-as tökéletesen leírta a lényeget:

"Az inceleknek szerintem az a problémájuk, hogy megkeserednek abban, hogy nem tudnak eléggé extrovertáltak lenni egy extrovertáltaknak kedvező társadalomban (ez szerintem így van, még akkor is, ha manapság divat azzal jönni, hogy "én introvertált vagyok"), nem tudják magukra vonni az olyan nők figyelmét, akikkel amúgy egy kategóriában lennének, és mivel igényesek, így nem is lesz párjuk. Attól, hogy nincs párjuk, önértékelési gondjaik lesznek, és innentől kezdve ez egy spirál, amibe bele lehet csavarodni."

Ez teljes mértékben így van.

Mert IGEN sok olyan embernek lehetne "párja" akinek most nincs, aki "incelnek" mondja magát, de kérdés az, hogy milyen az a pár?

Mert valószínűleg a gyári melós (nem akarok leszólni senkit, de kell valami hasonlat), 6 általánost végzett 40+-os totál igénytelen nő lehet, hogy összejönne mondjuk velem, vagy bármelyik sorstársammal. De attól még én és a normális ember nem fog összejönni egy hasonlóval. Ha én is 6 általánost végzett munkás lennék, akkor nyilván ez nem lenne probléma.

De nem vagyok igénytelen, se buta, se kulturálatlan és igen, sajnos nem tudok eléggé extrovertált sem lenni, pedig az elmúlt években rengeteget fejlődtem e téren. De az a durva, hogy én még eléggé részegen, vagy épp drogok hatása alatt sem tudom olyan szinten elengedni magam, mint egy átlag, normális ember mondjuk egy pohár pezsgő után vagy egy extrovertált személyiség alapból. Nekem egyszerűen nincs meg ez a szint, olyannyira erősek a gátlásaim, a frusztrációm és az önbecsülésem teljes hiánya.

"Az inceleknek szerintem az a problémájuk, hogy megkeserednek abban, hogy nem tudnak eléggé extrovertáltak lenni egy extrovertáltaknak kedvező társadalomban"

Ez a duma az extrovertáltságról hülyeség. Az introvertált nők utálják az extroveltáltakat. Szexelni velük még oké, de kapcsolat? Max 2 hónapig bírják.

Lehet hogy a társadalom az extrovertáltaknak kedvez, de nem a párkeresésben. Egyéjszakás kalandban sokat segít. De ők ugye egyéjszakást nem akarnak, mert prostihoz se hajlandóak menni (pedig oda sok olyan férfi is jár aki amúgy fel tudna szedni nőket)

"Mert valószínűleg a gyári melós (nem akarok leszólni senkit, de kell valami hasonlat), 6 általánost végzett 40+-os totál igénytelen nő lehet, hogy összejönne mondjuk velem, vagy bármelyik sorstársammal."

Ez mondjuk nagyon nem így van.. még ők is válogathatnak és azt választják akinek van egzisztenciája, nem egy lelkibeteg labilis embert

". Nekem egyszerűen nincs meg ez a szint, olyannyira erősek a gátlásaim, a frusztrációm és az önbecsülésem teljes hiánya."

Keress fel egy pszichológust. Vagy igyál többet.. Egy pezsgőtől max egy 14 éves fogja elengedni magát. Én 1 üveg után kezdem el jólérezni magam.

Én eddig őszintén szólva még sose láttam incelt aki igényesen nézett ki, sportos volt. Gondolkodtatok már azon, hogy innen ered a gond? Hogy a természetes szelekció (bármilyen meglepő de) működik?

És eléggé független az arcberendezéstől, a gazdagságtól, vagy a testmagasságtól. Ugyanis ismerek magas incelt meg olyat aki sokat keres már huszonévesen.