Ha egy nő szingli egész fiatalsága alatt, az szerintetek miért van?

20-asra reagálva: a legtöbb érdeklődömmel az volt a gondom, hogy legalább 300 km-re laktunk egymástól. Nekem ez egyetemistaként sajnos nem fért bele sem az időmbe, sem az energiámba. Illetve volt 1 valaki, akivel már az első beszélgetésünk sem sikerült valami fényesen, így nemet mondtam, amikor randira hívott. Őszintén nem akartam áltatni magunkat.

Akik meg nekem tetszettek, nos én kétszer nyíltan próbálkoztam és mind a kétszer nyíltan nemet kaptam. Ez még kamasz koromban volt. Volt 2 alkalom, amikor viszont nem próbálkoztam sem nyíltan, sem sehogy mert az egyik férfi jóval idősebb volt nálam, a másikról pedig tudtam, hogy fülig belezúgott egy másik lányba (aki meg egy másik srácba), úgyhogy elengedtem a dolgot. :D

A netes ismerkedéses próbalkozásokat meg inkább nem szeretném említeni. Totális csalódás, diplomás nőként nekem nem erre van igényem. És még ha csak a külsőről lenne szó,viszont amikor nem tudunk a számomra általános szinten beszélni, az nekem sajnos nagyon kevés.

Muszáj intellektus tekintetében egy szinten lennie a két félnek, ezt én nagyon fontosnak tartom. Plusz a hasonló érzelmi intelligenciát. Akiben mind a kettő meg lett volna, olyat valóban nem találtam még. :(

Az megint más kérdés, hogy beismerem, későn érő típus vagyok. Nem mindenkinek volt/van a naiv/gyerekes énemhez türelme (ezt a kritikát nagyon gyakran megkaptam.)

Én sosem értettem mi a baj a bölcsészkaron szerezhető diplomákkal, nem mindegyik WC-papír. Az esetleg meg sem fordul az emberek fejében, hogy egyeseket nem érdekelnek a reál területek, főleg a nőket kevésbé, illetve hogy az általános iskolai tanítónők is bölcsészkaron képződnek? Mégis ki tanítaná a nagy mérnökök, orvosok gyerekeit, ha nem a bölcsészkarosok?

Azért egyes embereknek illene néha magukba nézni, hogy most akkor kinek is nagy az elvárása meg az egoja, már elnézést. Ha egy mérnök nem áll szóba egy bölcsésszel. Amúgy én nem ezt látom, sokan házasodnak 2 ellentétes területről akár.

És hogy miért PhD-zok, miért akarok kutatni, egyetemi oktató lenni? Egyrészt az itteni oktatók többsége 45-65 közötti és nagyon kéne új szemléletet vinni az oktatási rendszerbe. Egyrészt, másrészt pedig itt használhatom az angoltudásom, szerencsére nem dísznek van a C1-es papírom. Cikkeket kell írni, illetve angol nyelven is van a szakom, oktathatok külföldi hallgatókat.

Azért beszédhibával valóban nehéz kicsit ez a pálya én úgy érzem. :/ És szeretném a lehető legtöbbet nyújtani.

De igazából nem szükséges bizonygatom, hogy céltudatos vagyok és igenis beleteszem az energiát abba, amit csinálok, mert aki röpstartból lenéz mindenkit (is), az úgysem fogja megérteni, hogy egy bölcsész sem feltétlen tud elbeszélgetni egy kasszással, a semmiről, az időjárásról, vagy hogy a szomszéd Marcsi mit főz vasárnap ebédre. Mert voltam diákmunkán, szerettem, de nekem nem ez az életcélom, és a PÁROMNAK is legyen több.

És ha ez nem reális elvárás, csak mert "bölcsész" vagyok, akkor nagyon sajnálom. :D

Nem hiába nem akarom elárulni a szakom, mert valahol éreztem, hogy csak a pocskondiázás fog menni.