Pár éven belül mennyi magányos férfi lesz, ha a nők a tendenciák alapján egyre válogatósabbak lesznek?

Kieg mert már látom mi lesz

"Mert olyan nehéz vékonynak lenni". Erről írtam, hogy 1500 kalória is bőven bevihető sok kajával.

Ha meg kell az eredmény teszel érte, ha nem akkor meg nem. Lehetőség adott? Az. Meg kell szakadni? Nem. Hát akkor nem tudom mit vagy úgy oda.

Ha az lenne a téma, hogy 120 kilós izomkolosszusnak kell lenned mint a szar tudja milyen mr univerzum akkor azt mondanám, hogy ja az g.ciség mert baromi sok kaja, meg szteroidot is kell nyomni, de attól, hogy nem szarhatsz bele az étkezésbe vagy akárki ahhoz, hogy vékony legyen ne állj már a földbe, hogy milyen baromi nehéz...

Milyen nevek? Jabbát te hoztad fel. Bíró Icát meg sztem a legtöbb magyar ismeri. Ezek szerint te is, ha tudod, ki ő, akkor meg miért nem vagyunk egy generáció?

Engem nem zavar, ha mindenkinek a vékony nők jönnek be. Az zavar, ha a beállított, instás, valóságban nem létező formákat várják el, vagy ha ők nem képesek elfogadni azt, amiről beszélsz: hogy ez áldozattal jár. Helyette csúfolódnak, hogy nyúlkaja, és lenézik azt, aki mást eszik, vágják a pofákat, ha nem eszik velük a nő egy lángost vagy egy pizzát.

"Ezek szerint te is, ha tudod, ki ő, akkor meg miért nem vagyunk egy generáció?"

Istenem... Google keresésről hallottál már?

Valószínűleg az a bajod, hogy gyenge személyiséged van és nem tudod kezelni, ha bármi külső vélemény ér.

Az átlag ember leszarja mit eszik. Ez van. Aki igényes és érdekli az meg foglalkozik vele. Engem érdekelnek a parfümök és van is itthon egy pár. Van aki ezzel sem foglalkozik. Na és? Akkor nekem sem kellene?

Simán felvállalom, hogy szarok a focira azok között is akik odavannak érte. Ez van. Ez vagyok én, ahogy te meg az vagy.

Beszéltél itt a végről.

Neked mi fog számítani a végén? Az, hogy megetted-e napi 2 gombóc fagyit vagy azt a 30 lángost a nyáron vagy az, hogy milyen volt az egészséged, hogy néztek rád a ruhádban vagy hogy a párodnak mennyire tetszettél?

Hidd el, ha a másik azt mondaná, hogy örülne neki, ha többet járnék a kondiba vagy így vagy úgy öltöznék valószínűleg (normális keretek között) akkor valószínűleg megtenném. Az lehet, hogy nem leszek boldogabb ettől, de mondjuk attól lehet, hogy igen ha a másik pedig nekem vesz fel egy ruhát vagy miattam eszik így vagy úgy.

Most már érdekel, hány éves vagy?

De látod, amit felsoroltál: engem nem tesz boldoggá, ha valamit a másikért teszek, vagy az értem tesz valamit. Én azt szeretem, mikor két olyan ember találja meg egymást, akik alapból olyanok, ami a másiknak tetszik. Mert akkor olyan lesz mindig. Pl. én csak szoknyákat, egyberuhákat hordok. Ha nadrágos lennék, akkor kényszernek élném meg, hogy a párom szoknyában akar látni. De így, hogy alapból szoknyás vagyok? Szuper. Így mindig tetszik neki, ami rajtam van.

Mi fog számítani az életem végén? Biztos nem az, mennyire voltam csinike. Miért nem kezdtem el előbb dolgokat, miért nem szartam le előbb mások véleményét. Miért nem voltam határozottabb, mert lehet, úgy meg tudtam volna menteni valakit. Miért szeretek jobban, mint ahogy engem szeretnek. Miért nem voltam vakmerőbb; ez lesz a legnagyobb bánatom.

Titok mert a végén még vagy túl idős lennék vagy túl fiatal.

Sopánkodhatsz annak amid nem volt, vagy örülhetsz annak amid volt.

A sopánkodás ellen pedig most tehetsz.

Jobban járnál ha néha nem csak a lábad elé néznél, hanem felemelnéd a fejed és körbefordulnál és megnéznéd mi van körülötted és esetleg elgondolkodnál azon, hogy mi az ami van és mi az aminek örülsz, mert az írásaidból az nem jön le, hogy te amúgy örülsz annak amid van.

Ha te nem is örülsz annak, ha más örömet akarsz szerezni vagy másnak örömet tudsz szerezni, ettől függetlenül én örülök. Annak is örülnék, ha a farmer helyett miattam venne fel ruhát.

Ez pedig nem arról szól, hogy vagyok én az egyén, hanem vagyunk mi akik kis áldozatokat hozunk, hogy a másiknak jobb legyen. Legalábbis szerintem ez lenne egy kapcsolat, hogy nem mindketten szarnak bele és elfogadják a másikat, hanem megpróbálnak a másiknak imponálni. Ez pedig baromira nem árt egyik kapcsolatnak sem.

Egyrészt kérlek, hogy mellőzd ezt a személyiségelemzést, én sem teszem. Ennyi emberség legyen bennünk. Úgyis mellémegy, de elhiszem, okos vagy. Tényleg az vagy. És szerintem egykorúak vagyunk.

Ez nem arról szól, hogy "mindketten szarnak bele és elfogadják a másikat", hanem hogy én szeretem a jazzt, ő szereti a jazzt, és együtt élvezzük a jazz koncertet. Szemben azzal, hogy én szeretem a jazzt, ő a metált, és pofákat vágunk egymás koncertjein, mert nézni, ahogy a fű nő izgalmasabb. Minél jobban egyezünk, annál jobban élvezzük egymás társaságát - legalább is velem így van.

Arról szól, hogy te akarsz imponálni, vagy alapból, aki vagy, az imponál a másiknak. Pont a napokban volt egy kérdés, hogy jaj, a pasim nem fürdik mindennap, pedig az elején még fürdött. Mert az elején imponálni akart. Most meg már nem. De ha alapból olyan lenne, aki mindennap fürdik, akkor nem lenne semmi probléma. Ha alapból nem akart volna imponálni, kiderült volna, hogy nem illenek össze.

Azért mondom amit, mert baromi pesszimistán állsz a dolgokhoz és ezt mondom realistaként.

Nem arról van szó, hogy 2 teljesen eltérő világnak egymást kell éltetnie egy kapcsolatban. Viszont ha az nem megy baromira szembe a nézeteiddel és nem baromira kellemetlen akkor szerintem azért lehet imponálni a másik felé.

Hát, hogy a fürdés imponál-e... én inkább alapnak mondom, de ha imponálásnak is mondjuk akkor is én nem arra céloztam, hogy te mondjuk 1 hónapig lejársz a kondiba utána pedig szarsz az egészbe, hanem akár egy folyamatról amit viszel tovább.

Ismerősöméknél is bőven voltak bajok ebből, hogy mindig ígérkezett a leányzó, hogy nekimegy az edzésnek majd 1 hét után otthagyta. (párja edz)

Az, hogy nem egyezik a zenei ízlés az oké, de tegyük fel hogy hosszú hajad van a másiknak az tetszik, ha szabadon hagyod te viszont fel szereted tűzni. Miben tart úgy hagyni a másikért? Nekem miben tartana megborotválkoznom 2-3 naponta vagy épp szakállat növesztenem a másikért? Ettől boldogabb leszek? Nem. A másik igen? Igen. Ez egy kapcsolat lényege nem? Hogy akár ilyen "apró" dolgokkal is kedveskedjen egyik a másiknak. Igen tudom, hogy ez nem olyan kedveskedés, mint egy hawaii út, de nem a hawaii út a valóság és a mindennap. Amikor pedig valaki szétmegy nem a hawaii út hiánya miatt fog szétmenni, hanem a mindennapok miatt vagy amiatt, hogy a másik egyáltalán nem vonzó számára és belefásulnak a dolgokba.

Lehetséges, hogy egykorúak vagyunk. Viszont ebben az esetben minden gonoszságom és szemétségemért vigasztaljon, hogy statisztikailag 10 évvel túlélsz engem, így ha máshogy nem is de valamelyest revansot veszel:)

"tegyük fel hogy hosszú hajad van a másiknak az tetszik, ha szabadon hagyod te viszont fel szereted tűzni. Miben tart úgy hagyni a másikért?"

Semmiben nem tart, de ha én utálom leengedve, akkor arra gondolok, hogy "miattad érzem kellemetlenül magamat, mennyivel kényelmesebb lenne, ha nem kéne miattad szenvednem leengedett hajjal".

Ha szeretek valamit csinálni, csinálom. Ha valamit nem szeretek csinálni, akkor nem csinálom. Sajnos kevés dolog van, amiről nincs véleményem. Ha olyat csinálok a másikért, amit nem akarok amúgy, az keserű ízt hagy a számban. De az is, ha a másik amúgy nem csinálna valamit, de értem teszi meg. Nem akarom, hogy a másiknak rossz érzése legyen miattam.

Győzködhetjük egymást hajnalig, egyszerűen máshogy látjuk ezt.