2 éve van egy barátom.Eleinte még dolgozgatott,idén 2 hetet sikerült idáig.40 évesek vagyunk.Ő az anyukájával él,én albérletbe a gyerekemmel.Nonstop facebookozik.Én 3 műszakban dolgozom.Hogyan zárhatnám le békésen a kapcsolatot?Nem megy ez így nekem.

#19: "Csak nálunk az a baj,hogy 5 !!! szakmája van.Egyik se jó.3 éve.Csak az otthon fekvés,anyuci főz ,mos,takarít."

Az ilyen orbitális red flagek miért nem tűnnek fel ismerkedéskor egy nőnek???

Kedves nők! Világosítsatok már fel, hogy miért van az, hogy míg én bármilyen apró "hibám" miatt ghostingolással vagyok büntetve, addig a másik oldalon ilyesmi hogyan fordulhat elő, hogy egy nő 2 évig!!! húzza egy ilyen emberrel? Hogyan?

#18

Bocsi, miért is? Mert ő tanult, te meg egy lúzer vagy, és te nem!?

Igaza van a 14esnek! Jelenleg csak az nem talál munkát, aki nem akar! Ja, hogy nem feltétlen nagyon jól fizetőt? Meg DOLGOZNI is kell? Meg nem olyat ami tetszik? Hát igen....ha olyan mumkát akarsz, akkor ahhoz tanulni kell!

#22: A hozzád hasonlók miatt van a Jeff Bezos-féléknek már akkora vagyonuk, amit elkölteni sem tudnának, míg az általad olyan nagyon tisztelt és becsült átlag melós meg örül, ha 50 éves korára (ha addig nem kap stroke-ot) kinyög egy lakáshitelt és elmondhatja, hogy van egy lepukkant panellakása.

Vagy épp a másik utat választva élete végéig fizeti az albérletet, de néha tud menni nyaralni meg ilyenek.

A "tanulni kell" dolgot meg neked kéne inkább magadévá tenni, mert ha lennének gazdasági alapismereteid, akkor tudnád, hogy ezt a dolgot a hozzád közelállóknak mondhatod, meg sulykolhatod, de úgy össztársadalmi szinten megvalósíthatatlan, hiszen nincs szükség annyi tanult emberre, ennélfogva a felesleg kontraproduktív, mert a tudásával együtt az egója és az önérzete is megnőtt, ha muszájból el is fogja végezni az alulfizetett alja munkát, közel sem olyan lelkesen, mint az alacsonyabb iskolázottságú réteg. Ráadásul ahol tudja, egyszerűsíteni fogja a munkafolyamatot, ami nem feltétlenül lesz előnyös a munkáltató számára.

Csak elméleti, naiv bölcsész-filozófusok számára abszolút pozitív az, ha minden átlagjózsiból agysebész professzort képzünk. A valóság az, hogy lesz egy halom tanult, művelt ember, aki lusta lesz megfogni a kétkezi munkát, de akkora lesz a pofája, mint a ház.

23

Ez így van! Csakhogy a választás lehetősege mindenkinek ott van! Mindenkinek van lehetősege tanulni!

(Nem, nem a szuleim fizették az egyetemet)

#24: Pontosabban BÁRKINEK igen (egész pontosan ez sem igaz így ebben a formában, de most az egyszerűség kedvéért vonjunk egyenlőségjelet a tökéletest megközelítő jellemű és céltudatossággal, kitartással, stb. bíró hányattatott sorsú ember és a láblógató tingli-tangli életet élő aranyifjú milliárdoscsemete között, akik 40 éves korukra úgy kerülnek azonos szintre, hogy előbbi felemelkedett, míg utóbbi lecsúszott), de MINDENKINEK akkor SEM.

Hiszen a társadalom szerkezetén nem tudsz változtatni, ahogy megváltoztatni sem a többi embert. Az egyetlen, amire hatással vagy, az saját magad, vagyis ha te úgy döntesz, hogy 10x meg 100x annyit teszel bele az életedbe, mint az átlagember, hogy ezáltal feljebb kerülhess a ranglétrán oda, ahova más csak úgy odaszületik (és ennek ténye nem demotivál annyira, hogy megőrizd a kitartásod egy olyan világban, ahol tisztában vagy vele, hogy a meggazdagodás is csak egy lépcsőfok és a szabadidő és a nyugalom mindennél többet ér, na meg persze az egészség), akkor te leszel a BÁRKI, aki feljebb jutott.

De abban a pillanatban, hogy rajtad kívül a többi ember ugyanezt az elvet követi, számodra élesedik a verseny. És minél többen követik ezt az elvet, annál inkább élesedik a verseny, míg be nem áll egy egyensúlyi állapot és el is érkeztünk a jelenlegi társadalomszerkezetig, amit nem Soros-félék alkottak meg így - hiszen nem is lehetne, mert széthullana a mesterséges társadalomszerkezet - hanem így alakult ki, ahogy a hangyabolyt is ha megpiszkálod egy darabig össze-vissza szaladgálnak, majd szépen visszaáll a rend.

Szóval a kasztendszert - amit a történelemkönyvek manipulációjával ellentétben nem az indiaiak találtak ki, hanem már réges-régen létezik, mondhatni az evolúció alapja - mesterségesen egy globális resettel újra lehet indítani, de néhány generáció múlva ugyanúgy ki fog alakulni a mostani társadalomszerkezet, aminek az élén a Rotschildhoz hasonló klánok ugyanúgy megtalálják a helyüket, ahogy az alján a taníthatatlan véglények, akik egyik napról a másikra élnek és a lottó ötös összegét is képesek elverni ostobaságokra.

A kettő között meg az egyik vagy a másik pólus irányába haladó egyének különböző méretű halmazai. Maga a középosztály fogalom is egy bullshit, valójában mindenki halad valamelyik irányba.

Csak mivel az emberélet véges, ezért igazán komoly vagyonhoz, ha nem születtél bele (különböző milliárdos dinasztiák) vagy nem lettél üstökös valami csoda folytán (például Zuckerberg meg a kriptomilliárdosok irigylésre méltók, mert még relatíve fiatalok, de már Bill Gates is megette a kenyere javát, Warren Buffett meg már öreg bácsi. Ebben a korban már túl sokat nem tudsz élvezni a milliárdokból, maximum megfizetheted a legminőségibb egészségügyet), egy generáció kevés.

És el is érkeztünk a gyerekvállalás kérdéséhez, ami milyen érdekes...

1. Rendkívül költséges és mindennél jobban körülhatárolhatatlan költségei vannak.

2. Akármelyik államot is nézzük, mindegyik úgy, olyan formában igyekszik támogatni, minél jobban függesz tőle. Szépen hangzó szlogen, hogy munkához kötik a CSOK-ot, családi adókedvezményt, valójában viszont ahhoz kötik, hogy mennyire vagy benne az állam mókuskerekében betoncsizmában. Ha diverzifikált vagyonnal rendelkező vállalkozó vagy - tehát minimálisat adózol - akkor semmit nem kapsz. Ha benne van a f...szod a satuban, ha évekig építgetted a karrieredet, hogy keress bruttó 1+ milliót (aminek a felét elviszi az állam, plusz áfa), akkor már jogosult vagy. Milyen érdekes, hogy ilyenkor vajon milyen értékeket fogsz továbbadni a gyerekednek? Ugyanezt, hogy rakja ő is a f...szát az állam satujába, hogy minél többet visszakapjon abból, amit az állam előtte önkényesen, adó formájában ellopott tőle.

Ha még mindig nehezen értenéd: A szupergazdagok sokszor fizetést sem kapnak és nem csak marketingfogás, hanem ha részvényosztalékként veszik ki, akkor kevesebbet adóznak, sőt, ha mellé a másik oldalon felvett hitelekkel egyensúlyozzák ki, akkor azt is leírhatják az adóból, így kb. nullára jönnek ki.

Szemben mondjuk egy főorvossal, aki millió felett keres, vagy bármilyen nagy tudású, magas hozzáadott értékű munkát, de ALKALMAZOTTKÉNT végző emberrel, akit a legjobban sarcol az állam.

Tehát elméletben szépen hangzik, meg van is benne igazság, csak sokkal árnyaltabb annál, mint az ebből élő guruk hirdetik. Arról nem beszélve, hogy nem csak a kamatos kamat az, ami miatt a gazdag gazdagodik a szegény meg szegényedik, hanem úgy összességében minden.

- A gazdag sokszor gyűjtögethet saját lakásra mamahotelben. Néha kap is egyet a szüleitől (35 év alatt illetékkedvezmény abból is).

- A gazdag sokszor pozitív példát lát, apja orvos, anyja ügyvéd, nagyapja villamosmérnök, nagyanyja vegyészmérnök.

- A gazdagot sokszor akkor is motiválják, ha a család valami miatt leszegényedett, a tudást erőltetik, ami mindig érték.

- A gazdagnak szintjén lévő kapcsolatai vannak, akik segítik a karrierje ívelésében, mondhatni kikövezett útja van a diplomától a vezérigazgatói székig.

- A gazdag a saját szintjén választ párkapcsolatot, akivel sok esetben egymást motiválják, hogy többre vigyék.

Ezzel szemben

- A szegény beleszületik kényszerűen egy kiadásspirálba, ahol a legnagyobb szelet a lakhatás.

- Csak negatív példát látott otthon és sokszor még az is visszaköszön a múltból és minél kiszolgáltatottabb és hajszálon függ az élete (albérletben hónapról-hónapra), annál kevésbé engedheti meg magának azt a luxust, hogy a kevés embertől, aki esetleg rokon elhatárolódjon, még akkor is, ha számára mérgező.

- A szegényt mindenki demotiválja, meg lefikázza, ha nagyratörő vágyai vannak.

- A szegénynek alig vannak kapcsolatai és aki nem ismeri fenntartással, előítélettel tekint rá, egy másik része meg már dörzsöli a markát, hogyan tudná kiszolgáltatott helyzetét a saját hasznára fordítani (alulfizetett gyakornoki pozícióknak álcázott magas hozzáadott értékű munkák).

- A szegénynek sokszor a saját szintjén jut csak pár, akivel egymást húzzák vissza vagy kell lemondaniuk az álmaikról a másikért, mert szűkös a büdzsé.

És ne gyere az internettel, k...vára ne gyere az internettel, mert hiába férsz hozzá az információhoz (régen is hozzáfértél a könyvtárakban), ugyanúgy elnyomja a mainstream szemét az értelmes információt, így míg neked meg nekem lehet, hogy magunktól értetődő, addig annak nem valószínű, hogy az lesz, aki nagyon eltérő szocializációt kapott.

25

De igenis az internettel jovok! 4 nyelvem beszelek! 4en!!!! Mindegyiket a netről tanultam meg alapszintre, INGYEN!!!! (utána nyilván dolgoztam valamennyit abban az orszagban)

Édesanyám egy ajándék/mezőgazdasági boltban dolgozik, édesapám pedig úszómester volt. Egy szegény zalai telepulesre szulettem! Ha jól tanulsz, már gimnáziumban kapsz ösztöndíjat! Ha jól tanuslz, MINDENHONNAN a támagotásokat kapod! Dolgoztam ugyan fősuli mellett, de nem kellett megszakadnom! Könnyebb e egy gazdagnak? Igen! Sokkal! Nehezebb egy szegénynek? Igen! Lehetetlen kitörni? Nem!!!

Csak nem a kifogásokat kell keresni! Amit te írsz, az: kifogás-kifogás-kifogás!

"de úgy össztársadalmi szinten megvalósíthatatlan, hiszen nincs szükség annyi tanult emberre"

Lehet, de az egyéni életed jobbá teheted, ha nem szalag mellett állsz vagy mosogatsz egész életedben. Bőven marad még ember, akinek a képességei vagy kitartása hiányzik hozzá.

"De igenis az internettel jovok! 4 nyelvem beszelek! 4en!!!!"

Mindenkinek van valamilyen tehetsége. De ne úgy állítsd már be ezt a soknyelvenbeszélést, mint egy bárki által elérhető valami.

A matekzseninek a nyolcismeretlenesek deriválása tűnik gyerekjátéknak, egy született sofőrnek/autóversenyzőnek meg az tűnik szerencsétlenkedésnek, amit milliónyi mazsola elkövet az utakon.

Az irodalomtanárnő meg nem érti, hogy miért nem vágjuk zsigerből a jambikus hexametert és miért nem érezzük át a költő lelkivilágát.

A testnevelés tanár meg nem tudja mitől ilyen lusták és tohonyák a fiatalok.

Nem mindenki egyforma. Neked olyan tehetséged van, amit tudtál fejleszteni és a piac is fizet érte.

Te inkább arra vagy pozitív ellenpélda, aki ugyanúgy tehetséges a nyelvekben, mint te, mégse foglalkozik vele.

Én tanultam angolt 8+4 évig meg IT-ben dolgozom és vendéglátóiparban is dolgoztam, így ezen a téren is használnom kellett a nyelvet, mégis hadilábon állok az igeidőkkel. Egyszerűen nincs nyelvérzékem, ez van.

Ez nem jelenti azt, hogy másban ne lehetnék nálad tehetségesebb, de ez, amit most te írtál nem egy mindenki által járható, másolható út.

"Ha jól tanulsz, már gimnáziumban kapsz ösztöndíjat! Ha jól tanuslz, MINDENHONNAN a támagotásokat kapod!"

Igen, fiatalon, amikor még mindenki azt várja, hogy legyen belőled valaki. Ha lehúztál több évet a munkaerőpiac legalján és elmúltál 30, akkor már senki nem támogat, nemhogy anyagilag vagy mentorálással, de még a felszínes bájolgós emberek hangsúlyából is érzed, hogy igazán nem hisznek benned.

A munkaerőpiac meg megint minél fiatalabbakra akar specializálódni, akiket még tud jobban manipulálni, formálni, beszoktatni egy vállalati struktúrába. Mindegy, hogy a fiatalnak van magához való esze, de a koránál fogva mennyiségi alapon belefér a halmazba.

Önkénteskedni fillérekből és ezáltal utazni is csak fiatalon lehet, ott is korhatár van mindenhol.

"Csak nem a kifogásokat kell keresni! Amit te írsz, az: kifogás-kifogás-kifogás!"

Nem kifogás, hanem szimpla matematika. Ha semmit nem kapsz, semmi háttered nincs, akkor mindent magadnak kell megteremteni és fenntartanod is magad, ezért mire elérsz egy alapszintű anyagi függetlenséget, addigra megöregszel, elmúlsz 30 és a kutyának se kellesz képzetlenül.

#27: "Bőven marad még ember, akinek a képességei vagy kitartása hiányzik hozzá."

Épp ez az, hogy egy ideális világban csak a képességek és a kitartás szabna határt, de a jelen REALITÁSOKBAN, a VALÓSÁGBAN leginkább a pénz, az anyagiak szabnak határt.

Mert minél szegényebb vagy, annál inkább azt érzed, hogy MINDENEN árcímke van. Nemhogy több lábon nem állsz, egy lábon megállni is nehéz és utána nem tudod letenni a második lábad anélkül, hogy az előzőt kényszerűen fel kellene hozzá emelned. Még teszt jelleggel sem, hogy vajon elsüllyed-e, mert ha stabil. akkor nyilván felemeled a másikat, de amíg nem, addig nem akarsz felégetni mindent magad mögött. Azt a kicsit is, ami a gazdagnak aprópénz, neked hónapok vagy akár évek munkája.