Probléma ha a másik fél beteg?

Gondolom, nem kialakult kapcsolatra gondolsz, hanem ismerkedésre. Nekem nagyon nem mindegy, mi az a betegség, fogyatékosság. Pl. egy rendesen, diétával, mindennel karbantartott cukorbetegség a számomra tökéletesen belefér kategória, viszont tényleg legyen karbantartva, de valami, ami miatt a másik félnek pár éve van hátra, vagy a párkapcsolati életünk negatívan befolyásolné, az nagyon nem. Anno jártam egy vak sráccal, de valószínűleg ezt nem vállalnám be még egyszer, de ha van valami enyhe mozgásszervi problémája, ami mellett lehet teljes életet élni, az is oké. A mentális betegség egy nagyon ingoványos talaj, itt igazán az enyhe szorongáson, minimális szocfóbián, stb.-n kívül semmi nem fér bele nálam.

Nekem az a baj, ha az egyik a beteg nem a másik.

Nő vagyok és érzékszervi fogyatékos. A férjemnek nem volt gond, mert ő i s az. A férjem előtt nem igazán volt senkim. Ismertem sok srácot, de inkább barátnak voltam jó, mint potenciális partnernek. Úgy vélem, ebben a fogyatékosságom is közrejátszott. Kedveltek, de annyira mégsem, hogy megérje nekik kapcsolatba kezdeni velem.

Nagyon nem mindegy, hogy mi az a betegség. A szív és érrendszeri lehet egy enyhe érszűkület (belefér), vagy egy IV. fázisú szívelégtelenség (ez halálos, nem fér bele). A mentális katyvasz is lehet sokminden. Egy szocfóbia belefér, egy paranoiás-skizofrénia, vagy bipoláris depresszió nem fér bele. Utóbbiak nem gyógyíthatók, és az elmebetegség kategória.