Párkeresésben mennyire befolyásol titeket, ha mondjuk a másik fél szép meg minden, de mondjuk van valamilyen testi problémája?

Fogalmam sincsen milyen testi problémára gondolsz.

Nem mindegy egyébként hogy valakinek hiányzik pár foga, vagy hiányzik egy lába. Amíg a pár fog senkit nem érdekel addig 1 láb hiánya már sokakat elriaszt.

Szerintem nyugodtan kiírhatod milyen hiányosságról beszélünk, hiszen ez egy anonim oldal, illetve így jobban képet kapsz arról hogy ki mennyire tudja ezt tolerálni.

Én ha most egy konkrét személyre gondolok, hogy nem lehet gyereke aki tetszik nekem, mert ismerem akkor nem, mert nagyon megkedveltem már.

De ha az utcán odajönne egy jó csaj hogy randizni akar de nem lehet gyereke, akkor az már gáz.

Tehát ezzel nyitni gáz.

Ha valakiben valami megfog akkor nem az, (szerelmes vagyok) de ha csak jó csaj, akkor lehet keresni másikat

Nőként válaszolok, ne haragudj.:)

Engem nem zavarna az ilyesmi egy férfi esetében. Nyilván szeretnék családot, de ha a férjemnek nem lehetne gyereke, akkor is meg tudnánk oldani, nem zavarna. És legalább kedvünkre szeretkezhetnénk védekezés nélkül.

Ilyen problémám nem volt, más jellegű problémájú emberrel már összehozott a sors, neki véralvadási zavara volt. Ebben is hunyt el, így ért véget a kapcsolatunk...:( Viszont elvileg élhetett volna gyógyszerekkel bármeddig. Nagyon fiatal voltam, nagyon tönkretett az egész, de ha ismét egy olyanba szeretnék bele, akinek ilyen problémája van, nem érdekelne. Vagy ha ismerkedés közben derülne ki. Egyszerűen az egészséges ember sem tud mit tenni a halál ellen, irrelevánsnak tartom pl. ezt kizáró oknak. Még akkor is, ha azt tudnám, hogy lehet, hogy ez akkor következik be, ha majd családunk lesz. És hasonlóan vagyok a mozgássérültekkel is, nem érdekel. Persze, teljesen más egy olyan kapcsolat, de láttam én már olyan mozgássérültet, aki irigylésre méltó életet él és annyira jó ember és apa, hogy le a kalappal előtte.

Akkor gondolnám meg, hogy mi legyen, ha a másiknak lelki betegsége van. Pl. skizofrénia, autizmus... Korán jelentkezik, korán ki is derülne, bár a skizofrénia nem egy folytonos állapot, de nagyon nem tudnám, mit kezdjek azzal, akinek az egyik pillanatban vagyok még valaki, a másik pillanat meg már ködös, mert hallucinál. És sajnos részben öröklődő. :( Lehet, hogy meg lehetne oldani, nem találkoztam még testközelből ilyen emberekkel, de jelenleg nem tudom elképzelni.

Meddőség, végtaghiány, nagy felületű égés, parkinson/alzheimer jellegű betegségek nálam kizárva. Egyrészt szeretnék gyereket, másrészt szüleim és nagyszüleimmel mindvégig ott voltam és néztem hogy sorvadnak el lassan a szemem láttára, miközben mindent megteszek, de sehogy sem elég. Nem bántásból mondom, de egy darabig nem nézném újra hogyan szenved egy szerettem élete végéig vagy hal meg lassan miközben tehetetlen vagyok.

30/f

Sérült nő vagyok.

A többedik randin mindig kizoltem a problémám, (már ha eljutottunk odáig)

Beszeltem rola, hogy mivel jár, stb.

A pasik nagy része (tisztelet a kivetelnek) bazárimajmot keres magamellé, akinek semmi hibája nincs.

Aztán érik az ember, s egy bizonyos kor után csak legyint az ember.

De én rögtøn éreztem a másik félen ha zavarja es feszeng. Akkor nem ő az igazi. Tovább kell lépni és elfogadni.

29/N.

Végtaghiányos vagyok és saját gyermekre is kicsi az esélyem.

A bal térdemtől lejjebb, nincs meg a lábam egy baleset miatt. Régen úgy gondoltam soha nem lesz senki aki így elfogadt...

De lett, a párom így szeret ahogy vagyok.

Szóval szerintem nem számít ki milyen, ha megtalálja azt az embert aki úgy szeretei ahogy van.

Hm... nem is tudom. A meddőség... ha olyan párt találsz magad mellé, aki nem akar gyereket, akkor ez könnyen áthidalható szerintem.

Ha valaki megszeret nagyon, akkor is kitarthat melletted, ha ő szeretne gyereket és belemenne abba, hogy örökbefogadjatok (ha te is akarod) vagy egyéb opciókba.

Én úgy gondolom, hogy igazából minden azon múlik, hogy tudsz e olyan férfit találni, aki annyira beleszeret minden egyes rezdülésedbe, hogy semmi nem számít neki.

Az, hogy a családodban volt egyéb komolyabb betegség - szerintem legalábbis- nem garancia arra, hogy nálad is kialakulna.

Egyik haveromat örökbe fogadták, mert a párnak nem lehetett gyereke. 30 év után is boldog házasságban élnek, haveromat úgy szeretik mintha saját fiúk lenne.

Szóval ne csüggedj, biztos megtalálod azt az embert, aki igazán szeret, és elfogad! Akinek meg ez probléma, és otthagy, akkor vele nem vesztettél sokat. :)