Szakítás előtt állok de nem tudom, hogy honnan fogok találni magamnak 41 évesen valakit akivel szépen boldogan tudnék majd élni?

A "párod" nem szeret és nem tisztel téged.

De majd úgyis mindent megmagyaráz, te meg elhiszed neki, mert így a kényelmesebb.

Gondold már végig! Most sem úgy éltek, hogy békés harmóniában, egymást támogatva. Nincs együtt főzés, kellemes programok, bújások. Ami van: hiszti, feszültség, szomorúság, és könyörögsz, hogy menjen vissza, hátha beléd rúg még egy nagyobbat is.

Ha arra vágysz, amit írtál, nagyon gyorsan dobd ki a pasit, hogy legyen esélyed megtalálni, akit keresel. Amúgy meg épp most is egyedül vagy.

Kérdező, én is arra bàtorítanálak, hogy ebbe így ne nyugodj bele, mert aki a másikat csak tiszteli is (szerelem sem kell hozzá!) az nem viselkedik ilyen passzív-agresszív módon.

43 éves vagyok, elvált nő, egy kisfiam van (nagyobbacska).

Nem gondolom, hogy be kellene zárni a kaput, csak mert véget ér egy házasság/párkapcsolat a múltban. Gondolj bele: életünk során legtöbbünkkel ez bizony sajnos megesik.

Azt gondold végig higgadtan (ha kell, szakemberrel)- normális-e az a kapcsolat, ahol valaki faképnél hagy, hozzá nem szólással büntet... mert szerintem nagyon nem.

A korodtól és a lehetőségek (hiányától) ne félj- de ennek sem szabad benne tartania egy nyilvánvalóan egyenlőtlen, érzelmileg kiszolgáltatott, manipulatív élethelyzetben!

Ne félj meglépni azt, amit az eszed talán már egy ideje pontosan tud.

Igen, nehéz. Válni, újrakezdeni... de nem lehetetlen és ha a másik alternatíva benne rekedni egy megalázó élethelyzetben, akkor magát valamire is becsülő nő, egészséges lelkületű ember nem marad!

Még egyszer tehát: aki tisztel (legyen az akàr szerelem, bárki családtag, ismerős, kollega), az nem hagy faképnél- ez egy primitív problémamegoldási módszer. Normális ember ilyet (depláne a szeretteivel) nem tesz.

Bàr most én is egyedül vagyok, de ne lásd sötétnek a helyzeted. Igenis lehet ismerkedni 20-30 felett is :)

Mindenképpen hagyd el, ne félj attól, hogy nem fogsz találni mást.

17-es.

A férjem és köztem 6 év van, 16 éves voltam amikor megismerkedtünk. Lassan 15 éve vagyunk együtt. Ne gondold olyan biztosan azt, hogy nem lesznek együtt.

Az én esetemre is ezt mondták az irigyek, aztán tévedtek egy óriásit.

Két dolog! Egy ilyen pasikában mi a vonzó? Még is?! Egy ilyen pasinak egyáltalán miért van kapcsolata?

A másik! Mivel nő vagy, bármikor találhatsz főnyeremény férfit is. A környezetem ki van tömve negyvenes egyedülálló vagy elvált normális, iskolázott kulturált férfiakkal. A kérdés az, hogy te milyen férfi típuson szocializálódtál? Sanda gyanúm szerint te egy szolga típusú nő vagy, aki nem tudna mit kezdeni egy demokratikus kapcsolatban egy feléd figyelmes férfival. Gondold át. Én nőként az első jelnél feltenném a kérdést, hogy mit keresek én egy nárcisztikus önző pasa mellett. Második alkalom után agyőőő, ugyanis ez a típus idővel csak rosszabb lesz.

Meg kellene beszélni vele, hogy miért csinálja ezt veled. Kommunikáció.

Ha nem akar beszélgetni, akkor el kellene gondolkodni, hogy amióta összejöttetek mi változott. Esetleg nálad, pl. híztál vagy nagyon megöregedtél? Sok férfi ilyen lökött, hogy használati tárgynak nézi a nőt.