Kik a boldogabbak hosszútávon, akik az első adandó problémánál kilépnek a kapcsolatukból és tovább állnak vagy azok akik igyekeznek a legutolsókig kitartani párjuk mellett?

Egyik se. Ez a két véglet

Ez sok mindentől függ. A másiktól, a probléma okától, a hajlandóságtól, a szeretet mélységétől. Nincs általános recept, hogy mi a jó. Van aki megpróbálja megoldani, de nem megy, van aki kilép és aztán bánja meg, hogy nem próbálta megoldani.

1 kapcsolatom volt eddig, az exemmel többször szakítottunk. Én próbáltam a végsőkig küzdeni, mert úgy gondoltam, hogy ha szeretjük egymást, bármit meg lehet oldani. Most itt vagyok, 4 hónappal a végleges szakítás után és szedem össze azóta is a darabjaimat. Ezzel a fejemmel már úgy gondolom, hogy sokkal egyszerűbb lett volna már az első szakításnál azt mondanom, hogy nem, nem engedlek vissza az életembe. Akkor is fájt, de 1000x jobban viseltem akkor, hogy egyedül vagyok. Mert akkor még nem facsarta ki belőlem az utolsó utáni energiacseppeimet is. Az első problémánál a következő kapcsolatban sem dobbantanék, de amint úgy érzem, hogy többet árt már nekem a kapcsolat, mint amennyi boldogságot okoz, ha túl sok már a kompromisszum és az önfeláldozás, akkor lépni fogok. Mert egy kapcsolat sem ér annyit, hogy önmagamat még 1x ilyen szinten elhagyjam.

Ebben is ahány ember érzelme, annyi nézőpont, h kinek mikor mi éri meg, mi fér bele, miért küzd, ezt maximum ugy tudod érteni ha adott személy helyzetébe, érzelmeibe, jellemébe, tudásába belehelyezkedsz és lesz egy megértésed miért van ott ahol, de mivel mindenki a magáét fújja, ez csak egy ideális álomvilágban működik.

Azért azt vegyük figyelembe, hogy a "hiszti" sokszor nem hiszti, hanem valós alapjai vannak, amit a másik fél képtelen megérteni, változtatni. Vannak olyanok, akik unalmukban hisztiznek, ez is igaz. De ha valaki már 3x szól mondjuk azért, hogy ne tedd már a használt gatyát a párna alá, mert ott a szennyes, mégis negyedjére is oda teszi. Akkor az szerinted hiszti? Mert szerintem nem. De ez csak egy egyszerű példa volt. Kicsit oda kellene figyelni a tagoknak egymásra és sokszor bizony nem lenne hiszti. :)

Innen nézve ha a felek leszarják az igényeket, alapvető kéréseket, ott sem kell sokat gondolkodni, max azon, legközelebb hogyan válasszanak jobban.

En inkabb ugy fogalmaznam meg, hogy addig erdemes egy kapcsolatban bennmaradni, amig onmagad lehetsz. Ahol mar elvarasok vannak feled, amit te nem akarsz teljesiteni, akkor jobb a kilepes a kapcsolatbol. Hiszti es hiszti kozott is van kapcsolat. Amig nem megy at sardobalalasba, a masik alazasaba, a regi serelmek felhanytorgatasaba, addig rendben van. Ha ilyen szinten nem tudja kontrollalni magat a masik, akkor viszont nagyon nincs rendben. Nem jo a szex. Ez nem ok, hanem okozat. A kapcsolat kihult. Ez az erdemes-e kuzdeni kerdes is erdekes. Ha egyedul akarsz kuzdeni, akkor vajmi keves a remeny a valtozasra. Ha kozosen dontotok, hogy nem dobjatok el a kapcsolatot, mert tenni akartok erte, van meg jovotok stb, akkor erhet valamit. Csak akkor ne az legyen, hogy fel szemmel azt lesed, hogy masik mit tesz meg mit nem. En azt gondolom, hogy legjobb dolog ilyenkor, ha leultok es kozosen megallapodtok egy nem tul tavoli idopontban, cirka 3 honap, hogy addig beletesztek mindent es ha nem eri el azt a szintet, amit szeretnetek, akkor kulon folytatjatok. Ez vilagos es egyertelmu helyzetet teremt mindket fel szamara. Fogalmazd meg magadban, hogy mit varsz el egy kapcsolattol. Lehetoleg nem a mostanira kihegyezve, hanem mondjuk egy kovetkezo kapcsolatban mit varnal el a masiktol. Ugyanezt elvarhatod a mostaniban is. Ha ezek a dolgok nem valosulnak meg, akkor feladod onmagad es szenvedni fogsz a langyos vizben.