Nők ábrándulnak ki férfiból ha meglátják a lakását?

Csak barátságban voltunk. Kedveltem a fiút, ő többet akart volna, mint én. Nem a lakása, szobája miatt nem lett több köztünk, hanem mert nem volt kölcsönös az érzese. Ami meglepett a szobajában, az az ágy közepére dobott vizes törölköző volt. De mivel nem éreztem semmit iránta, így elkönyveltem a sajátos trehányságának és jól éreztem magam továbbra is.

Nem hiszem, hogy ki tudna ábrándítani valaki rendetlensége vagy éppen szegényesebb környezete, mert ha szeretem, úgy szeretem, és ezen lehet változntatni, például segítek neki később összepakolni. A titok, hkgy nyerjen meg érzelmileg.

Ez a "panelben lakott, pedig többet néztem ki belőle" mint indok egy nettó baromság, persze el tudom képzelni h valaki annyira buta agymosott h ezt gondolja, de aki kicsit is ért az ingatlanpiachoz meg úgy általában az építészethez és a pesti ingatlan viszonyokhoz akkor az tudja hogy a panel nem hátrány hanem előny. Kevés jobb ingatlan van mint egy budapesti panel, jelenleg. Persze álmodozni lehet! Egy balatonparti luxusház vagy Duna-parti penthouse biztos jobb, de ez a Mészáros Lőrinc és társai kaliberű emberek, én ilyen férfit még nem láttam akinek ilyen lakása van és őszintén szólva egyre kevesebbet fogunk látni a jövőben.

Ami viszont nekem egy kizáró ok mostmár ha kiderül egy srácról hogy egy külvárosi háza van. Volt ilyen kapcsolatom ugyanis. Nekem nincs minden nap másfél órám ülni a dugóban vagy zötykölődni a buszon, csak hogy kimenjek hozzá vagy hogy oda költözzek.. csak azért mert a gyerekkori álma volt h kertészkedhessen (persze, munka után, este 8kor zseniális dolog a kerti munkával vacakolni... vagy akkor meg még hétvégén se tudunk találkozni rendesen mert valami hülyeség mindig volt a házával meg a kertjével)

Szóval néhány hónap huzavona után kijelentette h ő örökké ott szeretne lakni, úgyhogy elváltak útjaink....