Gondolkodtatok már azon, hogy hosszútávon létezhet egy egyfajta pillangóeffektus az emberek társkeresési szokásaiban?

Az egész életre jellemzőek ezek a furcsa egybeesések. Hogy találkoztam volna-e X-el, ha Y-al nem, azt soha nem tudom meg. Lehet igen, mert az élet hozzá sodor így is-úgy is. Vagy nem.

Minden bizonnyal érdekesek.

Mondhatni mi is ilyen pillango-hatas szerelmi áldozatai vagyunk a férjemmel ☺️ ha nem lettek volna egészségügyi gondjaim, műtétem, sosem jutottam volna el a gyogyfurdobe, ahol találkoztunk. Oda sem akartam menni, csak a család rabeszelt, hogy használjam ki az alkalmat, hogy ingyen mehetek. Eredetileg egy hónappal hamarabb kellett volna mennem, de a munkaugyi dolgok miatt csusztattam az indulás idejét. Aznap este, mikor a férjem felfigyelt rám tánc közben, pont ki voltam csipve, csini ruha, ami a többi estére nem volt jellemző.

A férjem oldaláról : eredetileg nem kellett volna akkor este ott lennie. De mivel a környék ismert dobosa volt, és egy még ismertebb dobos egy helyen aznap este fellépett, és elfelejtett elhozni valamit a dobfelszerelesbol, így felhivta egy vendéglátós ismerősét, hogy nem ismer e valakit, aki gyorsan kölcsönözni tudna a hiányzó darabot, o pedig a férjemnek szólt, így a férjem kocsiba ült és elvitte a hiányzó kelléket. Hazafelé tartva elhaladt a gyógyfürdő táncháza mellett, és ha nincs olyan imadnivaloan nyughatatlan természete, akkor valószínűleg hazamegy és mi nem találkozunk, de mivel még élvezni szerette volna az estét,visszaforditotta a kocsit, és benezett a táncházba nem sokkal zárás előtt. Aztán épp mikor visszavonultunk az asztalhoz a barátnőmmel, mert lassuzas következett, ő megállított és felkert táncolni ☺️♥️

Ez a mi történetünk, számomra szivmelengeto ☺️ ráadásul pont Valentin-napon találkoztunk ☺️