Gondolkodtatok már azon, hogy hosszútávon létezhet egy egyfajta pillangóeffektus az emberek társkeresési szokásaiban?

Mindennek van valami oka.

17 évesen odáig voltam valakiért. Ő nem akart semmi komolyat, csak kavargatni. Ő javasolt egy másik útvonalat, amivel eljuthatnék suliba. "miatta" kezdtem el az azon a buszon utazni, amin megismertem később az exem, akivel hosszú éveket együtt voltunk.

Akkoriban nagyon haragudtam a srácra,hogy "nincs ideje normális kapcsolatra". De ha ő nincs, nem ismertem volna meg az exem.

Hiszem, hogy az exem is okkal lett az exem. De ettől függetlenül az akkori srácnak köszönhetek rengeteg sok szépet az exemmel. (Ő meg azóta is egyedül van és még azóta is írogat néha. :D mármint, akinek "nem volt ideje")

A Pillangóhatás mindenben, mindenhol létezik, az élet minden területén. Ha csak buszt is lekésel vagy visszamész a kulcsodért, esetleg elhívják előtted a liftet már más emberekkel fogsz találkozni az utcán, más emberek jönnek szembe, más emberekkel pillantotok egymásra, vagy pillantjátok meg egymást.

Ezek többségében általában nem lesz semmi, de még ha a te szemszögedből jelentéktelennek is számít, hogy elhalad melletted egy idegen, aki vet rád egy fél másodperces pillantást, esetleg észre sem veszed, hogy valaki észrevett, mert mögötted megy, vagy épp nem arra nézel, attól még lehetsz az a szikra, aki az illető életét teljesen kimozdítja az eddigi medréből.

Például meglát téged egy lány, akit emlékeztetsz az exére vagy egy plátói szerelmére, akár esélyednek se kell lenni, elég, ha ugyanaz a parfümillat csapja meg vagy valamiben emlékezteted rá. Emiatt éppen olyan hangulatban van, hogy felhívja vagy ráír, pedig normál esetben nem tenné, aminek a hatására lesz belőle egy kapcsolat.

Illetve nap mint nap hasalnak el komoly kapcsolatok azon, hogy rosszul indítasz a másiknál és ő nem látja a teljes személyiségedet, hanem csak azt a néhány mondatot, amit kipréseltél magadból.

Pontosan, a pillangóhatás ott van az élet minden mozzanatában. Nem csak a párkapcsolatok terén.

De a kapcsolati példádnál maradva, pont úgy jártam mint a #1

Elmondhatatlanul odavoltam egy pasiért. Főleg szexuális értelemben. De hát házasság itt, friss házasság ott, tehát maradt a csillapíthatatlan vágyakozás. De olyan szintű, hogy már szexuális tartalmakkal kezdtem foglalkozni, olyan témákban olvastam, ismerkedtem neten keresztül.

Pechemre pont olyan férfit ismertem meg már elsőnek, aki hasonló erős, ha nem erősebb szexuális vonzalmat ébresztett bennem.

Szóval az előző pár éves, már pont múlóban lévőt felváltotta egy újabb, ami ismét eltartott bő egy évig, és még mindig nem múlt el teljesen.

Tehát nagyon jó ez a pillangóhatás, csak már nagyon várnám a végét, amikoris eljön a pozitív fordulat, ahova el kellett jutnom az első hatására...😅

#4 vagyok

Alapvetően hiszem, hogy nem véletlen történnek dolgok. Nagyon sokszor elgondolkodtam már azon, hogy miért kellett találkoznom az első férfivel. Majd azon, hogy mikor már kezdtem felejteni, miért nem jöhetett a nyugalom, miért kezdődött szinte ugyanaz elölről mással.

A kérdésed és a válaszom megírása után ismét elgondolkodtam.

És rájöttem, és nagyon bízom benne, hogy valójában én is csak egy láncszem vagyok a történetben, ami egy -nem említett- negyedik személyt segít hozzá a boldogságának megtalálásához.