Adnátok egy esélyt, úgyis egyszer meg kell halni ?

"Csak pár évvel idősebb mint én, 8 évvel. Én 40 vagyok.

Megadtam a számom, neki és a nevem, így fel tudott hívni.

Megtudta a címem. Aztan beszélgetés közben kiderult , hogy ült börtönben, nem is keveset. Állítólag adó miatt stb, de ahhoz túl sok év, hogy ennyi legyen. Valami 10. Közben kiderult hogy a felesége meghalt, es egyedul neveli a fiát."

Kérdezném alássan a tisztelt incelgyűlölő hölgyhadot, hogy akkor megint kinek volt végül igaza? Sorolom...

"csak pár évvel idősebb. +8"

más meg megy a kukába 5 év korkülönbség miatt. Oké, 40 évesen már nem olyan, mint 20-25 évesen, pláne tizenévesen, de sok 40 éves nő is mondjuk 38 és 43 között keres

"megadta a számát és a nevét" -> más meg az első személyes randiig ki se lép a társkereső felületéről, ahol egy gombnyomással lehet törölni, esetleg maximum Facebookot vagy Instát ad, hogy a telefonszámát meg ne tudja a másik. Ezzel burkoltan kijelentve, hogy kevésbé bízik benne, mint egy random Jófogásos eladóban/vevőben vagy recepciósban, ahol simán megadja.

Akkor kérdezem: HOGYAN is van az, hogy a nő meg akarja ismerni a férfit, mielőtt egyáltalán személyesen találkozik vele, aztán a fél életét kiadja egy idegennek, mert jobban fél attól, hogy Krisztinaként bemutatkozva (mikor valójában Dóra) egy forgalmas téren, plázában vagy ahol emberek vannak SZEMÉLYESEN találkozzon valakivel, akin egyből látja, hogy miféle, mert ott van teljes életnagyságban, fogatlanul, büdösen vagy éppen kellemes meglepetésként úgy, ahogy a képein szerepel vagy még jobb külsővel is, mert nem fotogén, majd bármikor diszkréten elköszön tőle akármire hivatkozva és nyúlcipő?

Helyette abban az illúzióban él, hogy ha valakivel interneten kommunikál, akkor az mennyire biztonságos.