Ti adnátok még egy esélyt az apátoknak, meghívnátok még egyszer a ballagásotokra?
2 éve érettségiztem, aztán beiratkoztam szakmára is. Az akkori ballagásomra meghívtam az apámat, és az új családját ( 5 éves koromban hagyott el minket az apám, azért a nőért, akivel most is van, és van két kicsi gyerekük), viszont nem jött el. Telefonon arra hivatkozva utasított vissza, hogy az általános iskolás ballagásomon is feszélyezve érezték magukat, ráadásul keveset foglalkoztam velük. ( a ballagás után azt mondták nekem, ők szeretnének elvinni autóval a ballagási ebédem helyszínére, de ehelyett elvittek egy cukrászdába, hogy velük legyek inkább, és órákig senki nem tudta hol vagyok, mert telefon sem volt nálam, és megsértődtek, amikor szóltam, hogy mostmár azért visszamennék a többi vendégemhez, mert rajtuk kívül is jöttek páran, akik messzebbről utaztak miattam a városba) 3 évre az én általános iskolás ballagásomra jött az öcsém ballagása, amin az előzményekből tanulva már nem akartam velük menni sehová, és addigra már együtt voltam a jelenlegi barátommal is, akire hivatkoztam, hogy nem akarom egyedül hagyni. Ezért is megsértődtek rám.
Szóval meghívtam a középsulis ballagásomra, amire nem jöttek el. Az egyetlen elfogadható indok az volt, hogy a gyerekekkel nem akarnak ennyi utazni (250 km-re laknak innen). Nekem elég lett volna az is, ha ő eljön egyedül... Ez után jött egy "hidegháborús" időszak, amikor hónapokig nem voltam hajlandó felvenni a telefont, és ha az öcsémet hívta, akkor is előre szóltam neki, hogy mondja azt, hogy nem vagyok itthon. Megelégeltem, hogy nem elég, hogy ezred annyit nem foglalkozik velünk, mint egy normális apa, még egy ilyen jeles alkalomra sem képes eljönni, ráadásul ami a legjobban felbosszantott, hogy azt mondta, hogy majd ha én megyek el hozzá látogatóba, akkor megünnepeljük "méltóképpen" a ballagásomat. Ez az egész családomra nézve megalázó kijelentés volt.
Ez utáni ősszel nagynehezen kitálaltam mindent a feleségének, (mert ő volt hajlandó békülést kezdeményezni) hogy mennyire bántott az, hogy egyáltalán ilyen megfordult a fejükben. Aztán azóta mondjuk, hogy beszélünk egymással. Viszont idén április végén megint ballagok, ráadásul az öcsémmel együtt, mert ő is most végez szakmán. Én megmondtam neki, hogy szívem szerint nem küldenék meghívót apának, sem a családjának, abba viszont nem szólok bele, hogy ő kit hív meg. Legszívesebben ez után egyetlen olyan alkalomra sem hívnám meg őket, ami fontos számomra, de azért kíváncsi vagyok mások véleményére is. Én haragszom és érzem magam elhanyagoltnak túlságosan, vagy jogos, hogy így érzek? Beszéljem rá, vagy beszéljem le a meghívó küldésről az öcsémet? Ő még nem mondott sem igent, sem nemet.
Köszi L20
válasza:Ha nem hívod meg valószínűleg megsértődik, és leírtakból valószínűleg nem is fog békülést kezdeményezni.
Ha "valamennyire" jóban akarsz vele maradni, akkor meghívod, de én ezek után inkább felbontanám vele a kapcsolatot, ha a viselkedésével csak fájdalmat okoz és ezt még észrevenni sem képes. - Vagy ha észreveszi, akkor sem törődik vele.
Elég egyértelmű, hogy nem vagy fontos a számára.
válasza: válasza:
válasza:A feleségével kellene beszélned szerintem.
Azt írtad,hogy beszélsz vele,ha jól értem.Neki meg kellene értenie,hogy apádnak ott a helye mellettetek,az első családbeli gyerekei mellett.
Talán,az adott helyzetben jobb lenne,ha apád egyedül menne,ha a második feleségnek nincs ellene kifogása.Sajnos,altalában a feleségeknek akarnak a férjek megfelelni,és ha apád úgy érzi,hogy a feleség nem venné szívesen,ha egyedül menne,akkor neked is jobb,ha együtt hívod a családot.
Még osztozni is jobb rajta,mint elveszíteni.
Úgy cselekedj,ahogy utólag kevésbé fogod megbánni.Ha meghívod,kisebb baj később azt mondani,hogy nem kellett volna,mint viszont,nem?
Igen,jogosan érzed magad megbántva,de próbálj meg átlépni ezen.
Nehogy lebeszéld az öcséd arról,hogy meghívja az apját,ne vállald magadra az ő kapcsolatuk esetleges megromlását!
Könnyebb nemet mondani,de akkor mindenki csak veszíthet,az igennel legalább a lehetőség megmarad.
Ne mondj le az apádról.
Végül elhívta az öcsém még húsvét előtt, amikor is aztmondta, hogy engem is fel fog hívni mindenképp, hogy megbeszéljük. Azóta is hív... csütörtökön ballagunk, de ma hívta csak fel apa az öcsémet (azért nem engem, mert szerinte ki voltam kapcsolva.. pedig egész nap elérhető voltam.. mindegy.), hogy miujság, erre megkérdezte a tesóm, hogy akkor jönnek e 2 nap múlva, de még apámnak állt feljebb, mert mi az, hogy nem kaptak időben meghívót, honnan kellett volna tudnia, hogy most van ballagás. Így aztmondta, hogy nem jönnek el, mert elfelejtette az egészet, és nem tud jönni.
A vicc az egészben az volt, hogy azt sem tudta, hogy én is ballagok idén, sőt azt sem, hogy ugyan abba az iskolába járunk az öcsémmel... Pedig pl karácsonykor is rengetegszer elmondtam...
Szerintem innentől kezdve jogosan érezhetem magam kib_szottul megbántva, és nem érzem úgy, hogy nyitnom kellene bármikor is a jövőben az apám felé.
De kíváncsi vagyok a véleményetekre, ha esetleg olvassa még valaki a kérdés fejleményeit..
válasza:Nem csoda,hogy így érzel,de nem biztos,hogy jól jár az ember,ha az érzéseire hallgat.
Lehet,hogy tényleg hívott.Soha nem lehet megbízni a technikai dolgokban.
Lehet,hogy annyira félt hívni,hogy nem mert ,és annyiszor elgyakorolta magában,hogy mit fog mondani;hogy már komolyan maga is azt hiszi,hogy hívott és akár el is mondta neked,amit akart.
Nehéz,főleg fiatalon belegondolni az embernek magát az apja helyébe,főleg.ha még komoly problémák is voltak.
Lehet,hogy tényleg nem tudta,elfelejtette,hogy ugyanabba az iskolába jársz.
Minden lehetséges,és szerintem sokkal jobb,neked magadnak,ha jóindulatúan,minden külön esetben az apád javára nézve a helyzetet,úgy csinálsz mindent.Végülis,mit veszíthetsz?Előbb-utóbb,már felkészülsz arra,hogy mindent vagy nem ért meg,vagy máshogy,vagy nem emlékszik rá.És?Nincs azzal semmi baj.
Az se baj,hogy pl.egy nagymama mindig bordó dolgokat vesz az unokának,mert képtelen megjegyezni,hogy nem az,hanem valami más szín a kedvence.Vagy az se lenne baj,ha mindig mondjuk sport csokit hozna neked az apukád,mert az a mániája,hogy az a kedvenced.Nem számít.
Ami számít,hogy kiszorítsd belőle,hogy akárhogyis,de töltsön veled akármennyi időt.Neked az jár;a gyereke vagy.Csinál,amit csinál,beszél,ahogy beszél,viselkedik,ahogy akar.Ha utána büdös cigaretteszagod lesz,az se számít,ha utána csak csóválod a feled,hogy atyaúristen,hát innen származom;az se számít.
Ami számít,hogy lásd,hogy időt töltsél vele,hogy része legyen az életednek.Ez neked jár,arra gondolj.És próbáld meg elnézően szemlélni,jóindulattal,esetleg megértéssel,ha tudod.
Sikerült a feleségével beszélni?
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!