Agorafóbiásként van bármi esélyem társat találni?

Én nem vagyok agórafóbiás, de mégis sokkal jobban szeretek itthon lenni, mint kint. Időnként rosszul érzem magam több ember között.

De néha bennem is jön egy vágy, hogy jó lenne kimenni. Teljesen lemondani arról, hogy az embernek legyenek kint is programjai, szerintem nem lehet.

Miért ne lenne esélyed? A férfiak sokkal toleránsabbak, mint a nők, emiatt mindenféle nőnek van esélye társat találni.

Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ilyen hendikeppel majd top kategóriás férfi fog jutni. Valahol le kell majd adnod az igényekből, akár külső, akár bármi egyéb. Ha külső terén nem tudsz, akkor lehet, hogy ő is valamilyen szempontból sérült vagy beteg lesz.

A másik, ami még sokat számít, hogy van-e benned szándék a gyógyulásra?

Hát így elég nehéz lesz. A legtöbben igénylik a leírt élményeket.

A 3-as által leírt "toleráns" férfiak esetén kétes, hogy mennyire felelnének meg egy felnőtt párkapcsolattal támasztott igényeidnek (és valószínűleg csak addig lennének toleránsak, amíg kipipálhatják, hogy harminc évesen végre megvan az első barátnő).

Azért gyorsan szögezzük le, hogy nem életkor, nem, érettség, vagy felnőttség kérdése az, hogy ki mit szeret, és kinek mennyire fontos, hanem személyiség és érdeklődési kör kérdése.

Sőt, ha nagyon bele kéne keverni az érettséget, akkor egy érett és értelmes ember valószínűbb, hogy jobban együtt tud élni a helyzettel, mint egy éretlen kis ostoba, akinek egy kapcsolat alfája és omegája, hogy minden hétvégén kiütve tomboljon valahol...

"Nem tudok elmenni kirándulni, színházba, moziba, koncertre, múzeumba."

Színház, múzeum? Nem mondom, jártam már érdekes múzeumban, és láttam is élőben összesen egy színházi előadást, amire azt mondtam, hogy nem volt rossz, de gondolom, már sejted, hogy nekem ezen helyek látogatása nem létszükséglet. ;) A színészet egy szép művészeti ág, de távol áll az érdeklődési körömtől. (Egyébként is mostanság ez amolyan sznob szokássá vált, ahogy az újgazdag szülők 60-as IQ-jú csemetéje illemből, kötelességből elmegy színházba, mert onnantól ő el tudja mondani magáról, hogy mennyire művelt és elegáns, de közben meg a nevét is alig tudja helyesen leírni... mindegy, hagyjuk is, más téma. :D)

Mozi? Egy kezemen meg tudom számolni, hogy hányszor voltam. Eleve a legtöbb mozikba kerülő film vagy valamilyen agyatlan akciófilm, vagy valami ezer sebből vérző, de marketinggel és speciális effektekkel fogyaszthatóvá tett "remekmű", amik annyira nem tudnak lekötni. Emellett nekem az sem igazán jön be, hogy száz ember csámcsogása, f*ngása, meg vászon előtt mászkálása között kelljen filmet néznem. Akkor inkább megnézem itthon egyedül, barátnővel, netán haverokkal. Szóval ez is bőőőven mellőzhető szórakozási forma.

Koncert? Ha voltam is koncerten, akkor inkább csak a haverok kedvéért. Még ha egyébként jó együttes is játszik, vidéken akkor is gyakori, hogy ők maguk is tojnak rá magasról, vagy playbackre tátognak végig, vagy olyan hamisan vonyítanak, hogy én a fürdőkádban énekelve hozzájuk képest egy Pavarotti vagyok.

A kirándulás és a túrázás már sarkalatosabb kérdés lenne, de ha belegondolok, hogy legutóbbi kapcsolatomban - ami tartott 3 évig - a barátnőm nem szerette ezeket, és mégsem volt ebből probléma...

Meg aztán nem kötelező állandóan egymás nyakán lógni. Túrázni egymagam is tudok, vagy pl. ha úgy van, ismerősökkel, munkatársakkal is lehet menni. Mint ahogy más kültéri rendezvényre is. Nem attól lesz egy kapcsolat jó vagy rossz, hogy minden apró-cseprő dologban közösen veszünk-e részt.

"Úgy látom, valaki nagyon frusztrált..."

Igen. Te és a "bezzeg a nőknek mennyivel könnyebb, és milyen magas igényeik vannak" társaid.

Kérdező? Merre laksz?

Nagyváros,kisváros falu?

Lakás vagy udvaros ház?

Egyáltalán nem lépsz ki? Munka?