Sosem fogadja el a környezetem a válaszottamat, szerintük nem ilyen kaliberű pasik illenek hozzám, mi a megoldás?

Nem, nem írtam egyáltalán ilyet, téves következtetést vontál le. A családom sajnos ilyen téren nagyon konzervatív, én sokkal liberálisabb vagyok (nem politikai értelemben), azt gondolják, hogy csak az edzésről lehet velük beszélgetni. Többször előfordult, hogy az első szülői látogatáskor vizsgáztatni próbálták, műveltségi kérdésekkel tesztelték a tudását az aktuális páromnak, ami nekem és neki is egyaránt borzasztó kellemetlen volt. Házinyúlra nem lövünk elv alapján nem szeretnék szakmabelivel kapcsolatot. Azok a pasik, akik nekem igazán a zsánereim nagyrészt személyi edzők vagy testépítéssel foglalkozó versenyzők, jogászok között ritka, aki nagyon ki van gyúrva, nem állítom persze,hogy nincs ilyen (egyet ismerek, de neki már családja van). Ahogy azt sem, hogy úgy lehetne megközelíteni ezt a kérdést, miszerint a kigyúrt pasik műveletlenek, az átlagos alkatúak okosak, ez egy minden értelmet nélkülöző sztereotípia lenne.

A kérdésem nem arról szólt, hogy nem találok ilyen pasit vagy azon siránkozok, hogy nem vesznek észre engem, mert ez nem igaz. Találok, ismerkedem, boldog vagyok velük, majd jön a nagy bemutatás a barátoknak, családtagoknak és minden pozitívum szertefoszlik.

Nem lakom már otthon, de szoros (napi szintű) kapcsolatban vagyunk egymással. Nem tudnék hosszú távon olyannal együtt lenni, aki a szeretteimmel nem jön ki, nincs szükségem feszült légkörre.

A családom és barátaim zöme is, 1 fő kivételével, diplomás (utóbbi egy külföldi munkalehetőség miatt félbehagyta a tanulmányait és végül nem fejezte be). Tudom, hogy csak jót akarnak nekem, megóvni egy nagy csalódástól, képesek kevésbé elfogultan tekinteni a választottamra, mint én. Ekkor dominálni kezd a racionális énem és megszakítom a kapcsolatot.