Nem tudom, mi a jó, mi a megoldás?

38 éves elvált nő vagyok. 2 éve váltam el, kb egy éve keresem az új társam. A gond az, hogy úgy vettem észre, semmi nem jó. Én nem egy olyan nő vagyok, aki rátelepedik a másikra, meghagyom a szabad teret, a külön töltött időt, és nem is igénylem az éjjel-nappal a nap 24 órájában együtt dolgot. Ez viszont nem azt jelenti, hogy beérem napi 20 perces beszélgetéssel, alig találkozással. Mégis ez jön le a másik félnek, és hanyagolni kezd, hiszen nem "szorulok rá" a 24 órás jelenlétre. Azaz átfordul a dolog, és a hanyagolásból nemtörődömség lesz.

Más nők meg arról számolnak be, hogy a férfiak zokon veszik ha több időt szeretnének velük tölteni, hogy ellenőrizgetik őket, elszámoltatják minden idejüket. Na én ezt sosem tettem egy férfivel sem, mégis mintha kihasználnák a toleranciám, és azt hogy megadom nekik is a szabad teret, "énidőt" amit én is igénylek. Mégsem jó ez, mert ahogy fentebb írtam, ezt meg kihasználják és azt hiszik mindent megtehetnek velem, mert toleráns vagyok, azt is hogy nem kell velem törődni. Mi a megoldás szerintetek? Megis mi a jó?