Lett diplomám, munkám, lakásom, jönnek is a nők. Eléggé csalódott vagyok bennük. Tényleg itt keressem az összefüggést a változásban?

Tavaly ilyenkor egy 27 éves egyetemista voltam, aki albérleti szobában lakott. 24 évesen kezdtem az egyetemet, mert akkor jöttem rá mi akarok lenni, előtte pedig már dolgoztam felnőttként néhány évet. 25 éves koromtól egyetemistaként már kínszenvedés volt az ismerkedés, mert a legtöbb ember 22-24 éves korától dolgozik és tőlem is ezt várták el úgy éreztem. Sokaknál el sem tudtam még mondani ezt a rövid történetemet sem, nem érdekelte őket már. A külsőmmel sosem volt baj (sőt), belsőre sem voltak olyan dolgaim, amik megakadályoztak volna a kapcsolatteremtésben. Mielőtt egyetemre mentem voltak hosszú kapcsolataim.

Tavaly óta lediplomáztam, lett munkám a piacképes szakmámban, illetve a családom kiegészítette az én néhány millió megtakarításomat annyival, hogy tudtam abból egy kis lakást venni. Ég és föld a különbség azóta ismerkedéskor. Nem azt mondom előtte egy szűz lúzer voltam, most pedig Casanova lettem, de annyira érezhető a változás a nők hozzáállásában ismerkedéskor sajnos. Most többen sokkal érdeklődőbbek, könnyebben mennek a dolgok. Ez miatt eléggé szomorú vagyok, hogy a belsőm így nézve nem is volt olyan fontos (de még a külső sem...), hanem közvetve átvitt értelemben a pénz számít, hogy már dolgozom és egyedül lakom, mivel az utóbbi 1 évben csak ezek változtak, se a külsőm, se a személyiségem nem lett más, a nők érdeklődése viszont mégis nőtt. Nem tudom, ettől valahogy az életkedvem is elmegy, mert részemről ezek ismerkedéskor annyira a sor végén kullognak fontosságban.

28/F