Nem féltek attól hogy sosem fogtok olyan párt találni akikvel lehetne családod?

Nem félek ettől, mert tudom, hogy így lesz. Mármint hogy soha nem lesz párom, se családom.

Az ember általában az ismeretlentől fél, de mivel ez nekem már ismert dolog, így nem félek tőle. :)

Egyébként jól megvagyok egyedül, pár évet leszámítva világ életemben egyedül voltam szóval nem gond. Megszokás kérdése.

Nem, mert jól megy a vállalkozásom... így garantálva lesz a gyerek :)

Most még próbálok olyan nővel összejönni, akivel boldogan, jól érezhetnénk magunkat (nevezhetjük szerelemnek) - úgy 2-5 év múlva már nem fog érdekelni, csak nézzen ki jól, hogy szép gyerekeink legyenek, aztán ha válás lesz, barátilag elleszünk :)

30/F

Úgy látom, én vagyok az első, aki igen, fél. Mert szeretnék családot, hűséges férjet, aki támasz és társ, nem csak "donor".

De elég sokszor látom, hogy a korosztályomban a fiatal fiúk még nem akarnak elköteleződni, és ez ki tudja, meddig tart, és ha valaki ilyen, lesz-e belőle valaha felelős családapa. És hiába van, aki igen, ez még önmagában kevés egy jó házassághoz, egy csomó más dolognak is passzolnia kell.

De fiatal vagyok még, remélem, azért összejön egyszer.

Mert szeretnék családot, hűséges feleséget, aki támasz és társ, nem csak "donor".

De elég sokszor látom, hogy a korosztályomban a fiatal lányok még nem akarnak elköteleződni, és ez ki tudja, meddig tart, és ha valaki ilyen, lesz-e belőle valaha felelős családanya. És hiába van, aki igen, ez még önmagában kevés egy jó házassághoz, egy csomó más dolognak is passzolnia kell.

Így is le lehet írni...

Én is vágytam egy normális, átlagos lányra, aki nem csal meg nem ver át, nem akarja "még kiélni" magát (faßról faßra ugrálni). Akivel lehet komolyan tervezni, nem csak a pénz/státusz/anyagi dolgok érdeklik. Aki az ember támasza lehet. De ez csak hiú ábránd, ilyen nem létezik...

Mindig mindenhol azt olvasom, hogy a férfiak azok akik nem akarnak elköteleződni, megállapodni, de én valahogy pont az ellenkezőjét tapasztalom. Az összes barátom, havero mesetében a csaj volt aki lelépett, aki félrement és rohadtul nem akart megállapodni. A nőknél lett az egyre inkább divat, hogy úgy érzik nekik "jár a jobb, a több" és addig mennek amíg lehet. Ha már egy kis probléma is felmerül egy kapcsolatban, amikor kompromisszumokat kellene kötni és megbeszélni a dolgokat, inkább szakítanak, elvégre a legtöbbnek rohadtul nem gond új kapcsolatot összehozni bármikor.

Persze biztosan vannak normális lányok is, akik hajlandóak energiát fektetni egy kapcsolatba, akik nem rißanckodnak és nem csak az anyagi dolgokat hajtják, de szerintem igencsak ritka manapság ez.