Férfitöbblet alatt a nőknek tényleg olyan a társkeresés, mint virágzó gazdaságban a munkavállalás?

#30: Dolgozni se muszáj, évmilliókat éltünk le munka nélkül sokkal viszontagságosabb körülmények között, ahol tényleg valós veszély volt a fagyhalál, éhhalál.

Ha nem tűnt volna fel, nem csak azért nem költ sok hajléktalan élelmiszerre meg szobára is csak akkor, ha nagyon hideg van, mert teljesen alkoholista, hanem mert a fogyasztói társadalom rengeteg felesleget termel mindenből.

A túlélés és az átlagos életszínvonal között egyre nagyobb olló nyílt.

Igaz és vitathatatlan az az állítás is, hogy ma egy hajléktalan jobban él, mint 100 éve az átlag polgárság vagy 500-1000 éve egy uralkodó, ha pusztán a túlélési esélyek és az általa igénybe vehető lehetőségek alapján nézzük.

Úgyhogy ne állítsuk be úgy, hogy a túlélésért kell dolgozni. Az életszínvonalért kell dolgozni, hogy ne egy saját kézzel épített fakunyhóban kelljen gallyakat gyűjtve és tüzet rakva átvészelni a hideg időjárást, esetleg lépcsőházakba behúzódva, vagy délebbre menekülni, illetve ne kelljen annyira megalázkodni, hogy koldulunk vagy sorban állunk az ingyen konyhán. Továbbá igénybe lehessen venni a fejlett világ minden vívmányát, illetve a modern egészségügyi ellátást se közgyógyra, szociális alapon kelljen megigényelni.

Mindenki nagyon jól tudja, hogy ez hazugság és felesleges kifogásokat gyártani, hogy a megélhetésért dolgozol. Az életszínvonalért dolgozol. És ezért is van rengeteg frusztrált ember, aki sokkal többet dolgozik sokkal kevesebb pénzért, mint a gazdagok, de hát nem lehet mindenki gazdag, azért bizony meg kell küzdeni.

Szinte pontról-pontra ugyanez van a párkapcsolatokkal is. Van, akinek még egy olyan sem jut, akivel súlyosan meg kellene alkudnia, vagy az szintén csak megalkuvásból van vele. Van, akinek jut kívülről jobb, de csak kifelé szép az élet, a 4 fal között veszekedések, megalkuvások, kompromisszumhegyek és esetleg még szexuális élet sem igazán. Van, akit kívülről mindenki szán, hogy hogy tudnak ezek egymással lenni és a 4 fal között boldogabbak, mint akárki és esetleg poénból még rá is játszanak kifelé a dolgokra, mert élvezik, hogy megbotránkoztatják a sok ostoba látszatnak élő embert.

Van, aki valójában azt sem tudja mit akar az élettől, vagy gyáva a saját útját járni és inkább a tömeggel sodródik és ezért kell neki kapcsolat, de amúgy nem vágyik rá igazán.

De ettől még ugyanúgy, ahogy a hajléktalanoknak is csak egy kis százaléka élvezi a szabadságot és nem cserélné el az alkalmazotti lét általi mókuskerékre és kötöttségekre, olyan is kevés van, aki a lelke mélyén ne vágyna párkapcsolatra. Jóval több, aki ezzel próbálja nyugtatni magát.

De röviden és tömören annyit akartam kifejezni, hogy a férfitöbblet miatt olyan KIZÁRÓLAG férfiak esetén fordulhat elő, hogy egyáltalán nem jut neki nő. Illetve tényleg csak akkora nagy kontraszttal, mint mikor válságban az orvosnak utcát kell sepernie.

Ettől még igen, vannak férfiak, akik szintén szintjük felett válogatnak, olyanok is, akikből az alapvető igényesség is hiányzik vagy teljesen bolondok, de ne húzzuk már rá a magányos férfiak 100%-ára ezek valamelyikét. Egy dolog, hogy mindennek oka van, az meg egy másik, hogy ez az ok nem benned lévő hiba, de még az is lehet, hogy nem is hiba, csak egy társadalmi jelenség. És attól, hogy emberek szeretnek önigazolást és kifogást gyártani mindenből (például azzal áltatni magukat, hogy a túlélésért muszáj lenne dolgozni, miközben ez is csak opcionális döntés kérdése), még nem kell minden VALÓBAN LÉTEZŐ és mérhető társadalmi jelenség mögé azt látni, hogy csak kifogás.

Inkább nők esetén kellene elgondolkodni azon, hogy mi a baj velük, ha tényleg csak olyanok próbálkoznak náluk, akikről előszeretettel nyilatkoznak olyanokat, hogy teljesen vállalhatatlanok. Mert a férfitöbblet TÉNYE miatt 3 lehetőség valamelyike áll fenn a következők közül:

1. Ők maguk is annyira vállalhatatlanok (többszörösen, mint elhízás ÉS ápolatlanság ÉS frigiditás ÉS kiállhatatlan személyiség, ezek tetszőlegesen kombinálhatók, variálhatók), hogy bőven lenne mit fejlődni, igényesebbnek lenni, megtanulni viselkedni, lefogyni és így tovább és akkor jutna JOBB is, nem csak a fogatlan Józsi bombázná őket farokképekkel. De helyette sokkal jobb találni a populációban egy náluk is igénytelenebbet, akinek olyan párja van, akit ő boldogan elfogadna és kihozni, hogy ő bizony vagy jó úgy a férfinek, ahogy van, vagy akkor inkább egyedül döglik meg, nehogymár neki kelljen nő létére fejlődni bármiben is.

2. Egyszerűen vagy szándékosan hazudnak vagy ők maguk sem tudják, de torzan látják a valóságot, annyira szélsőséges a gondolkodásuk, hogy csak az őket visszautasító férfiakat és az alja férfiakat "naplózza" az agyuk, az összes többi fekete folt. Mentálisan hasonló folyamat lehet a testképzavaroknál is, amikor a tükörben kövérnek látja magát a BMI szerint is vékony lány is, vagy mikor már szétplasztikáztatja magát, mert önmagát nem tudja elfogadni, miközben előtte akár egy szépségkirálynő választást is megnyert volna.

3. Egyáltalán nem nyitnak senki felé, a 4 fal között töltik idejük nagy részét, ha valakivel neten beszélgetnek is ghostingolnak, amikor már komolyabbra fordulna, legbelül valami mesebéli szerelmi történetről ábrándoznak, ahol csak úgy megjelenik az, akit neki teremtettek és az egész ismerkedés úgy játszódik le, ahogy belül a fantáziájukban elképzelték. Esetleg még olyan helyen is élnek (nem Budapest, de nem is nagyváros), ahol sokkal kevesebb a lehetőség.

#33: A realitás az a valóság. Vagyis annak ténye, hogy mi jelenleg itt írogatunk egymásnak azt bizonyítja, hogy eddig TÚLéltünk. Sokkal rosszabb körülmények között, a vadonban. Amire válaszoltam az az a csúsztatás volt, miszerint a munka fontosabb, mint a párkapcsolat, ugyanis munka nélkül nem lehet élni, párkapcsolat nélkül viszont igen.

Valójában mindkettő nélkül lehet élni, csak kérdés, hogy milyen életszínvonalon és mennyire zavarodsz meg mentálisan.

Utálom, mikor emberek könnyelműen dobálóznak olyanokkal, hogy a párkapcsolat nem létszükséglet, senki nem halt még bele, hogy ne lett volna párja, egyszer eljön a te időd. Ilyeneket kár betrollkodni. Ugyanez a munkára szintén megfeleltethető, nem a hajléktalanlétbe halsz bele, hanem a mellékhatásaiba.

Ahogy akinek sosem volt párja (szűz) nézd meg, hogy már 30 évesen mennyire meg van roggyanva mentálisan.

Vagy az, akinek volt ugyan párja meg rövid kalandjai, de még közel a 40-hez sem talált komolyabb kapcsolatot.

Ugyanolyan súlyos következményei vannak a mentális egészségre, mint ha valaki a társadalom perifériáján él.

"És a legmeglepőbb az, hogy nem a hozzám hasonló helyzetben levő gyerekes apukák keresnek, akiknek a társaságra vágynék"

A gyerekes apukának vagy a gyerek anyja neveli a gyerekeit és a legnagyobb problémája a gyerektartás körül van, vagy hogy az anyja és az anyja aktuális párja hogyan nevelik a közös gyereket. Ebben az esetben nem akar még egy bonyodalmat a nyakába venni, bőven elég a sajátja.

Vagy ő neveli, mert az anya alkalmatlan rá vagy korán megözvegyült, ebben az esetben huszonéves, családcentrikus lányok olvadoznak, hogy milyen édes, ahogy az apuka elvan a gyerekkel, óvónénik meg akarják őt fogni maguknak.

Nem kell leírnod magad, de ő sem téged fog választani, hanem egy hajadon gyerektelent, aki elfogadja az övét és szül neki még közöset is mellé.

"hanem nős pasik, dugni vágyó, nálam 15 évvel fiatalabb srácok vagy olyan lúzerek, akik mindenkinél bepróbálkoznak."

Elhiszem, hogy ez téged nagyon sért, de ezt lehet félig üres és félig tele szituációként is értelmezni.

Gondolj bele, hogy a férfi ellenpárod mennyivel kevesebb "hibáért" bűnhődik úgy, hogy még olyan nők sem fekszenek le vele, akinek ő lenne a 273., maximum pénzért. Vagy olyan nők sem jönnek össze vele, akit vernek otthon vagy élősködik rajta a munkanélküli férj. És így tovább.

Ha neked az fáj, hogy "csak" szexre kellenél, akkor hogy fájna az, hogy még arra sem?

"Nem az én hibám, ha azt gondolják, hogy egy elvált anyuka örüljön ha ránéz valaki"

Miért, az talán a férfiak hibája, hogy ennél jóval kevesebbért és önhibájukon kívül eső dolgokért (és itt most nem súlyos betegségre, fogyatékosságra gondolok) csökken a lehetőségük az ismerkedésre?

Becsüllek érte, hogy egyedül neveled a gyerekedet és bizonyára ő a legfontosabb számodra, de ettől még megérthetnéd a másik oldalt is, hogy egy férfi nem szeretne egy kapcsolatban második lenni. Exszel szemben sem, gyerekkel meg pláne, mert nem fair. Egy gyerekes anyukát bevállalni még saját gyerek csinálásánál is nagyobb felelősség.

Na most te ezt a felelősséget meg akarod duplázni azzal, hogy gyerekes apukát akarsz, mert szerinted vele tök jól összeillenél. Ez egy tündérmesés álomvilágban bizonyára így lenne, hiszen már a gyerek kapcsán lenne sok közös téma, ráadásul egy csónakban eveztek, ő gyerekes apa, te gyerekes anya... Elméletben. Csak a gyakorlatban az van, amit az előbb írtam. Ha az anyuka neveli, akkor éppen elég idegbeteg és frusztrált emiatt, még ha nem is mutatja, ha meg valamilyen ritka véletlen folytán ő neveli és anyuka nincs képben, akkor akkora kereslet van rá a családalapításra vágyó fiatal lányok körében, hogy egy ilyen pasira sokkal jobban kellene nyomulnod, hogy egyáltalán nyomot hagyj benne, neked meg ennyi idősen kényelmetlen huszonéves lányokkal versengeni egy gyerekes apukáért.

"Hogy mindketten ló nincs szamár is jó alapon belemenjünk egy béna, unalmas kapcsolatba, ahol egyikünk sem boldog de van végre kivel szexelni?"

Ezt úgy mondod, mintha attól nem lennél boldog, hogy van kivel szexelni. Akkor ki a pesszimista és a negatív? Képtelen vagy örülni annak, hogy van kivel szexelni, mert arra fókuszálsz, hogy nem a tökéletes elképzelt férfival vagy.