Túl önzetlen lennék? Ti már voltatok hasonló helyzetben?

Már írtam korábban egy kérdést : https://www.gyakorikerdesek.hu/felnott-parkapcsolatok__parka..

Röviden: külföldre mentünk dolgozni fel evre, inkább kalandvágyból, legalábbis én nem a pénz miatt, mivel keveset kerestünk (kb havi 200nettonak megfelelő összeg, de szállás ellátást álltál. Én hazajottem, nem bírtam azt a nyomást ami ott van (vendéglátós meló, heti 6 nap), párom kint maradt. Már most lassan bevallottam magamnak, hogy inkább miatta mentem ki. Rengeteg jó élmény köt oda mert sok helyet bejartunk. Viszont mivel a párom ott maradt, én pedig hazajöttem, így azóta érzek magamban egy törést, ami nem tudom, el fog e múlni. :( Úgy érzem szorongok is emiatt, es bem tudom feldolgozni , hogy amikor úgy szenvedtem, ő nem tartott velem. Én a nem rosszul fizető magyar munkahelyem hagytam ott. Ugyan nem kert, hogy tartsak vele, de nekem egyértelmű volt, hogy együtt vágunk neki. Így rossz érzés, hogy havi 200nettoert ott maradt, bár igaz előtte nem nagyon volt pénze és neki ez nagy motiváció volt. Ott viszont ő sem és én sem gyűjtöttem igazán, és nem is sporoltunk annyit, ami miatt megérte volna. Nekem több mint 2 millió ft-om félre volt rakva előtte, amiből már csak a fele van meg. Meggondolatlan voltam . Mivel miután hazajöttem , még újra kimentem szerencsét próbálni (egybekötve egy családi nyaralással), meg 3 hétig kint maradtam, de sikertelenül. Miatta csináltam főleg :(úgy érzem, hogy én önzetlen vagyok a kapcsolataimban, ez mindig így volt, de ezt mintha nem kapnam vissza :( Nem igazán tudom feldolgozni hogy nem együtt vittük végig az egészet, mert én megtortem ott, de utána méginkább megtörtem amiatt,, hogy a párom kint maradt és nem tartott velem egy nehéz időszakban , amikor már pánikrohamjaim is lettek a munkától . Úgy érzem, minden felbomlott körülöttem. Pedig kint el is jegyzett, de most úgy erzem teljesen el vagyok keseredve, mert én mindig vele tartok, sőt hazajöttem volna , ha ő már annyira rosszul érezte volna magát, hogy az mentális és fizikai tüneteket is produkál.

Ő ezután szeretne Amerikába menni, szintén kalandvágyból, és én a kezdetektől vele akartam utazni, de már picit felek attól , hogy mi van, ha ott sem leszek boldog vagy hasonló megtörténik. Inkább mennek egy európai országba előbb, mert ha valami baj is lenne, könnyebben haza tudunk jönni . De ő nem akar Európában maradni. Alig van félretéve pénze, pénzünk, és felek, hogy ha kimegyünk, és nincs szerencsénk, az is elúszik. Meg én inkább utazni mennek oda, ha van elég pénzem, nem dolgozni . Ott sincs kolbászból a kerítés. Nem tudom mitévő legyek, mert magam alatt vagyok, és már elgondolkodtam azon, hogy egy-e az utunk (már jó ideje csak kudarccal téli kapcsolataim voltak, és mikor vele találkoztam, azt hittem, minden más lesz , meg úgy is éreztem, de mióta nem jött velem haza, nem érzem az önzetlenséget, hanem csak azt, hogy ilyen feltételeket kell elfogadom, hogy szeressen. :( Én már csak meggondoltan akarok kimenni, és ő ilyen világutazó mentalitású, de nem érdekli, ha elfogy a pénz időközben, mert majd lesz munka úgyis stb. Nekem viszont kell egy anyagi biztonság , amit meg tudok teremteni, egy stabilitás, így utazás közben is. Ezért nem értek egyet azzal, hogy menjünk Amerikába csak úgy par szazezer forinttal, a bizonytalanba. Nem is beszélve a vizumrol, oltasokrol. (Pl Del-Amerikába..), amit ő nagyon beadatni se akar, mert hülyeségnek tartja.

Kíváncsi vagyok a véleményetekre, vagyis főleg arra, hogy az én helyembe beleképzelve mi lenne a helyes teendő ?

Most lehet hogy picit zavarosan írom ezt, mert annyira magam alatt vagyok már másfél hónapja :( Pedig sportolni járok, tanulok is egy teljesen új szakmát, de nem tudok koncentrálni és már lassan úgy érzem, szakemberhez kell fordulnom, ami miatt mindig visszaköszön az önzetlenseg hiánya a kapcsolataimban :(

28/L