Ugye egy nő, egy 30-as férfira rá sem néz, ha csak albérletben él és nincs saját lakása. De hogyan juthat egy pasi manapság egyedül, segítség nélkül, átlagfizetéssel lakáshoz? Sehogy. Akkor kuka a férfiak java?

"persze ezt így nem mondták ki, csak szépen eltűntek menet közben"

Aham, és ennek nyilván az volt az oka.

Nem itt GYIK-en kéne erről informálódnod. Itt majdnem minden nőnél az a beugró, hogy legyen lakásod és jól menő céged, ja és még te legyél Adonisz maga.

A valóság más. Két férfi kollégám van.

1. jóképű, nagy önbizalommal bíró srác. Albérletben lakik. Kedvére cserégleti a nőket.

2. 120 kilós, de jópofa srác. Egy másik sráccal együtt bérelt albérletet, illetve most visszaköltözött anyjához. Neki is mindig van barátnője.

Mondjuk ez, amit te itt produkálsz egy érdekes, de végtelenül felszínes szemlélet férfi részről. (igen, általánosítok, mert ilyen a többség)

Ez az egész házvásárlósdi, kocsivásárlósdi, sőt, a szülőktől való elköltözés is egyre nehezebb és nehezebb, hiszen mindennek rohamosan megy fel az ára. Manapság tényleg lehetetlen teljes életet élni az átlag embereknek hitelek, meg több éves, évtizedes spórolás nélkül.

Mi lenne erre az ésszerű reakció? Düh az oligarchákkal szemben, akik nemcsak hogy képtelenek megoldást találni az életünk minden területét befolyásoló gazdasági nehézségekre, de még tovább nyerészkednek rajtunk.

Ezzel szemben mi a férfiak reakciója? Düh a nőkkel szemben, akikre kivetítik a kellemetlen helyzetük miatti összes komolexusukat. (mert tényleg kellemetlen helyzet ha nem tudod megteremteni a pénzt a saját otthonodra. kár úgy tenni, mintha ez egyáltalán nem zavarna téged)

Ti is érzitek, hogy a világ egy elég igazságtalan hely jelenleg, ahol nehéz érvényesülni még tanulással, és kemény munkával is, de ahelyett, hogy elgondolkodnátok a probléma tényleges forrásán, amiatt prüszköltök, hogy még p ina sincs a háznál, és ez mekkora igazságtalanság. Hiszen ti megérdemeltek legalább ennyit hiszen veletek nincs ám más probléma, csak az, hogy nincs házatok, vagy luxuskocsitok.

Azon kívül, hogy ez fájdalmasan rossz hozzá állás nem csak a párkapcsolatokhoz, hanem úgy általában az embertársaitokhoz, még csak igazság sincs benne.

Szerinted kérdező a nők tényleg csak azzal az elhanyagolhatóan kevés férfival hajlandóak összejönnik, akiknek önerejükből huszonévesen telik kocsira és házra? Hogy jönne ez össze statisztikailag? A nők teszik ki többé-kevésbé a társadalom felét, míg a jól kereső férfiak pusztán a férfi nem egy kisebbsége.

Arrol meg nem is beszélve, hogy mégis mi közöd van neked ahhoz, hogy ki mi alapján választ társat? Minden egyes ember az alapján szortiroz, ami alapján akar, ugyanakkor ezen az alapon pedig tűrje is kussban, ha valaki kiszortírozta őt a saját szempontjai alapján. A tarskeresés az élet egyetlen egy területe, ahol nemcsak hogy nem létezik képmutatás, de egyenesen ártalmas úgy tenni, mintha létezne.

A keserűségedet másfelé kellene irányítanod.