Ha egy érzelmileg és értelmileg felnőtt társra vágyom, akkor várjak a csodára vagy én legyek a csoda?

Nagyon azt látom, hogy aki elmúlt 18, az fejben még nem feltétlenül lett az. Nem mondom, hogy nincsenek kivételek, de a többség képtelen felelősséget vállalni és éretten hozzáállni a dolgokhoz. Nem arról van szó, hogy nem lehet poénkodni vagy ilyesmi, hanem komolyabb dolgokról.

(Az életből is tudok példákat hozni, de elég megnézni, hogy ezen az oldalon milyen apróságokért kikaparnék az emberek egymás szemét vagy képtelenek felfogni, hogy nem mindenki egyforma és nem mindenki olyan, mint ők.)

Ha egy értelmes felnőtt emberre vágyok, akkor így várhatom a csodát, hogy TALÁN betoppan egy az életembe, akivel még passzolok is? Vagy legyek a legjobb a nememből, hogy ilyet találhassak?