Miért bagatellizálják el az öleléshiányt a régóta szinglik (akik büszkén hangoztatják boldog szingliségüket)?

Én alapból, egyéb kapcsolatokban is utálom az ölelést és a puszit is. Ez alól csak a mindenkori szerelmem kivétel, de ha nincs olyan, akkor értelemszerűen nem hiányzik 🤷

Boldog szingli nő

Az ölelés nagyon intim dolog, akárkitől én sem tudnám elviselni.

Voltam szexkapcsolatban, ahol megölelt a férfi, de hogy őszinte legyek, nem volt az igazi, mert ölelés és ölelés közt is van különbség. Úgy ölelt át, mintha valami kötelesség lenne, de a szex is olyan távolságtartó volt és azok után én nem tudtam jól érezni magam, amikor átölelt. Volt egy fal köztünk ölelés közben is.

Volt valaki más, aki szintén csak szexet akart tőlem, de végül nem lett belőle semmi, helyette átölelt és az olyan ölelés volt, amikor megszűnt közben a világ. Úgy éreztem magam a karjában, mintha hazaértem volna. Rajta pedig azt éreztem akkor, hogy a fal, amit közénk vont, azzal az öleléssel leomlott.

Szerencsére a kislányomat gyakran megölelhetem és ő is szívesen bújik. Az is nagyon jó érzés, amikor a kutya vagy a cica bújik hozzám.

Én is régóta szingli vagyok, és biztosan állíthatom, hogy bár jól érzem magam benne, büszke nem vagyok a senkinek sem kellő állapotomra.

Ami az ölelést illeti, szeretem, ha megölelnek, de idővel kialakult bennem egy ösztönös gyanakvás a témában. Azt szeretném, ha úgy ölelnének meg, mintha értékes volnék, mintha számítanék valamit annak, aki megölel. Ennek híján inkább ne nyúljanak hozzám.

Anyám sosem volt ölelgetős fajta, ha hozzám ért, az azt jelentette, hogy nyilvánosan nem fegyelmezhet meg, de vigyázzak, mert rossz vége lesz annak, amit csinálok.

Felnőttként szeretném, ha biztonságban érezhetném magam. Pillanatnyilag az önértékelésem szempontjából az tűnik a legbiztonságosabbnak, ha kivárom, amíg valaki olyannal futok össze, aki legalább egy kicsit megbecsül, máskülönben annyira nem vágyom ölelésre, hogy elfogadjam akárkitől.

Én szingli vagyok, de a szüleimmel élek együtt, szóval az ölelés, simogatás, testi kontakt nem hiányzik az életemből.

N

Nekem családtagtól nem hiányzik (és nem is kapom meg). Anyám nem volt ölelgetős, apám sem, tesóm (öcsém) sem. Kórházban voltam sokáig, talán ezért történhetett, hogy nemrég mindkét gyerekem 1-2 alkalommal megsimogatott, de kábé lefagytam a meglepetéstől, szóval nem tudtam kiélvezni. Mikor kicsik voltak, imádtam őket ölelgetni, babusgatni.

Párkapcsolatban szeretem, párom nincs, tehát hiányzik.

28

Megértelek. De hát felnőnek és ha fiúk, akkor nem igazán hagyják/igénylik, hogy az anyjuk ölelgesse őket. Legalábbis az enyémek nem. Van most már barátnőjük is, szóval van kit ölelgessenek, szerencsére.

Nem vagyok szingli, -elnézést-, de nem tudok betelni az öleléssel, egy napom sem telhet el nélküle, érzem, hogy mennyire tölt, megnyugtat, és mennyi szeretet áramlik közben.

Én megölelem a páromat, a gyermekemet, a szüleimet, a barátaimat, mind más, de mind nagyon jó. :)