A nők sokat panaszkodnak arról hogy nekik szexpartnert találni könnyű, társat nehéz. Vajon azok az egyedülálló nők akik nem szeretik az alkalmi együttléteket is belemennek ilyenbe, vagy inkább évekig megtartóztatják magukat?

Tapasztalatból mondom, hogy előfordul, hogy elhiszem, hogy tényleg többet akar a másik, mert ezt mondja, meg hajlandó várni is stb. Aztán hirtelen meggondolja magát pár alkalom után, de volt, aki fél évig velem volt, közben váltogatta a partnereit, mert kalandozni akart, de megfeleltem neki állandóra.

Szóval előfordul, hogy nem "rendes" párkapcsolatban szexelek, de egyéjszakásokat nem csinálok, buliban sem, ismerősnek az ismerősével sem (nem covid időszakban sem), meg első pár randin "még véletlenül sem" fekszem össze senkivel, hiába beszéltünk akár már telefonon, vagy futottunk össze valahol korábban is, vagy tinderről chatelünk egy ideje.

De persze, legideálisabb az lenne, hogyha valakivel komolyan ismerkedem, akkor őszinték vagyunk egymással és párkapcsolatban vagy kezdődő párkapcsolatban fekszem már csak le vele.

Nem a kérdésre válaszolok ugyan, csak helyesbíteni szeretnék.

Még aki benne is van szexkapcsolatban, (nekem volt, míg egyedülálló voltam) annak is baromi nehéz találnia.

Odáig igazad van, hogy talál valamilyet. Valamilyenből rengeteg van valóban, de megfelelőt találni....hát, majdnem ugyanolyan nehèz, mint társat. Itt is kell a vonzalom, a tisztelet, az odaadás, és ezeknek bizony híjàn vannak bőven.

Én, aki nem zárkóztam el a szexpartnertől sem, volt, hogy egy évig nem történt semmi, annyira nívótlan volt a választék.

Szerintem nem nehéz érintetlennek maradni akár évekig sem, ha azt látja az ember, hogy csak elmenne a kedve az egésztől.

Nekem csak úgy megy a szex, ha szerelmes vagyok. De minimum van már egy alap érzelem, bizalom, meg tudok nyílni testileg és lelkileg is annyira, hogy az tudjam adni magam az élvezetnek. Ez első randin, meg pár óra ismeretség után értelem szerűen nincs meg.

Amúgy nem kaparom a falat, ha egy hónapja nem dugtam, szóval elvagyok nélküle, ha nincs senkim. Ha van, akkor se csak úgy random a szexre vágyok, hanem az adott pasira, és senki másra. Ebből jön, hogy hűséges is vagyok.

2 év volt a legrövidebb kapcsolatom, 13 év a leghosszabb, most 7 éve vagyok a férjemmel, és nem tervezünk válni.

Erkölcsi megfontolás? Mert mi erkölcstelen van a szexben, ha mindkét fél számára tiszta, hogy miről szól, és senki sem él kapcsolatban? Sose értettem, mi rossz, vagy nem helyénvaló van a szexben magában.

Nekem egyébként 2 év volt a leghosszabb kihagyás, mert akkor nem érdekelt. Lett volna megfelelő jelentkező, aggályaim sincsenek az ilyesmivel kapcsolatban, de ha nincs rá épp igényem, akkor nincs.