A vagyonom, hátterem miatt nem kellek majd egy férfinak, vagy kell megalkuvónak lennem?

Sziasztok!

Ismerkedem egy férfivel, akivel egy mélyebb beszélgetésünk volt, miszerint hogyan alakulhat a jövőnk (nem együtt, csak úgy az ő és az én jövőm).

Nekem úgy hozta a sors, hogy egy kétgenerációs telken élek, valamint emellé még két telek/ház lesz a vagyonom.

Noha nem ma-holnap, de idővel ezek kizárólagos tulajdonosa leszek, nincs tervben egy negyedik házért hitelt a nyakamba venni, albérletbe sem szeretnék költözni, mert remek a viszonyom a családommal, mégis különálló, pöpecen berendezett házban élek.

Na most, jön a fejfájás.

Ha olyan párom lesz, akinek már van szintén hol laknia, nem akarna anyósék közelébe költözni nagy valószínűséggel, én pedig nem akarnám itt hagyni azt, amit addigra berendezek, felújítok.

Ha hitelt tervez majd felvenni a nagy Ő, akkor én ebbe érthetően negyedik háznéknt nem szállnék be. Ha felveszi egyedül, nyilván ott akarna élni, hisz azt fizeti. Én ugyan úgy nem akarnék elköltözni, e fentebb említett okból.

Ha otthon/albérletben él, akkor adott, hogy ideköltözne. Na de egy félresikerült válás után esetleg vinné a felét mindennek? Akkor ugye házassági szerződés. Ez pedig mennyire bizalomromboló egy friss kapcsolatban.

Na meg akkor a férfi elvileg megalázva, kiszolgáltatva érzi magát, hogy a nő lakásában, él.

Akkor tegyek le arról, hogy itt élhetek majd a férjemmel, békében, biztonságban?

Főváros, közel 300 négyzetméter, hatalmas kert, csendes környék, és a hely, ahol felnőttem, mégis a terhet, nyűgöt látom ezekben, ahogy egyre több férfi köt bele valamiért.

Tényleg nekem kell megalkuvónak lennem? Vagy hülye pasikat fogtam ki?