Miért a férfiaknak kéne még kezdeményezni, amikor a modern társadalomban úgyis az ösztönvezérelt női nem dönt?

Emberek közé kell járni és nyitni mindenki felé. Ha lesz olyan lány aki érdeklődik feléd úgyis látni fogod és máris nem tippre kell odamenned senkihez. Emellett ha így ismerkedsz lesznek lányok is akik odamennek, hiszen sima emberi kapcsolatokról beszélünk, nem párkapcsolati kezdeményezésről. Aztán néhány beszélgetés után, jó esetben már van egy képed arról, hogy akarsz-e egyáltalán bármit az adott lánytól és a lány is megismert már kicsit, nem a "jó a segged, kő kóla?" helyzet áll elő.

Ha erre sajnálod az energiát az szomorú, de ebben az esetben kár is ezen keseregni.

Egy egyszerű ismerkedéshez nem kell egyből párkapcsolati szándék és máris nem görcsös az egész.

Majd ha nem lesz elítélve egy nő azért, mert sok partnere volt, nem lesz a kezdeményezéshez hasonlóan elvárt a nőktől a háziasság, borotválkozás, sok esetben a smink, akkor beszélgethetünk.

Vannak nemi szerepek. Például a női nemi szerep jelentős részét olyan dolgok képezik, mint az, hogy az ideje egy részét szükségszerűen a háztartásra és a bíbelődésre szánja, miközben a férfi nem.

Nem kell kezdeményezni. De akkor mondj le a bársonyosan puha bőrről, a hosszú nőies hajról, a szoknyáról, magassarkúról, sminkről egy nőn, mondj le arról, hogy lesz neked kaja csinálva úgy valaha, arról is, hogy egy nőnek kevesebb partnere legyen, mint egy átlag férfinak. Le lehet mondani arról is, hogy nem kell gumit húzni, hiszen egy nő is mondhatja, hogy ő nem akar védekezni, oldd meg, ha dugni akarsz.

Have fun.

6-os.

Mi van akkor, ha egyetlen nő sem akar, és nem érdeklődik felőled... mert értem, hogy jóképűként körülugrálnak a nők, meg odamennek hozzád beszélgetni.

De nem jóképűként nemhogy nem jönnek oda hozzád beszélgetni, ha én mentem oda bármelyikhez, és tényleg csak full lazán haverommal beszélgetni akartunk... semmi mást, de tényleg.

Mivel nem születtünk jóképűnek, magyar nők szóba sem álltak velünk, köszönni nem voltak hajlandóak, és elküldtek a fenébe szinte...

Külföldi nők közül volt 1-2, aki legalább beszélgetni leállt velünk, akkor már örült a fejünk, hogy végre valaki legalább szóba állt velünk.

Éveken keresztül csináltuk ezt, ez volt az össz pozitívum benne, amit leírtam.

A #6 nagyon jól leírta. Ez a "szia, cica, dugunk? járunk?" jellegű próbálkozásoktól minden nőt kiráz a hideg. Emberi módon kell közelíteni, és a kölcsönösen, lépésről lépésre alakul a dolog.

Én eddig csak így ismerkedtem és így vált be.