Lányok, nők! Mi a kölünbség aközött, hogy a férfi dolga a kezdeményezés, a nőé a mosás?

#17: Tehát messzemenő következtetést vonsz le abból, hogy hogyan reagáltak a váratlan és ismeretlen szituációra azok a kis tini fiúcskák, akiknek épp hogy leszállt a heréje és kinőtték a dackorszakot, meg hogy "fúj, hozzám ért egy lány!"

És/vagy a radaroddal vannak komoly gondok és nem tudsz különbséget tenni a húzd meg, ereszd el játék és a félénk elutasítás között, illetve a finom csipkelődés és a diszkrét oltogatás között.

Erre mondják, hogy kell az élettapasztalat.

Rengeteg nőt láttam ilyenbe belefutni, hogy olyan férfiaknál kezdeményez, akiknél halott ügy az egész, rosszabb esetben a haverok félrehívják és rábeszélik, hogy ekkora suttyó nem lehet, ha más nem, akkor arra mindenképp alkalmas lesz a csaj, hogy a szüzességét elveszítse vele vagy lehúzza őt anyagilag. És ekkor még azzal tisztában sincsenek, hogy a barátnő léte (ha az illető külseje legalább az átlagos szintet hozza) mennyit dob egy férfi státuszán, főleg ebben az életkorban.

Jobb esetben csak szimplán kiszúrnak egy tipikus otthonülős, gamer, kocka, elvont, anyucipicifiát és mivel nekik nőként szintén ez lesz az első tapasztalatuk, elég káros is, hogy az egészséges szexualitástól távol lévő férfi lesz a viszonyítási pont.

A "fut utána" dolognak meg megint van egy határa. Ezt is legtöbbször olyan szituációkban figyeltem meg, amikor a férfi 0, teljesen 0 energiát fektetett bele a kapcsolatba, a nők meg lelkesen voltak vele szexkapcsolatban éveken át.

A tanulás és a rendszeres edzés becsülendő dolog, de azért a bátorsággal összekötni kicsit vicces.

Attól meg, igen, ha vki az egyik területen bátor, lehet a másik területen gyáva. Ezt fel kell dolgozni, hogy nem tökéletes, és ha nem tetszik neki, hogy legyávázzák, akkor ezen dolgozni. Mert igazságnak igazság az, hogy igenis ismerkedés területén gyáva.

#23: Nem osztom a nézeteit, de olvasd el Philip Zimbardo: Nincs kapcsolat című könyvét.

Épp arról szól, hogy a férfiak mindig is valamilyen cél érdekében küzdöttek és tettek törekvéseket, amik régen a túlélést szolgálták, a jóléti társadalmak beköszöntével a jómódot és a státuszt.

És ezért alakult ki, hogy manapság egyre többen menekülnek a virtuális világba, mert abszurd ugyan, de ott még "reálisabb" célokért tudnak küzdeni és a siker nagy mértékben rajtuk múlik.

Ezzel szemben a mai való világ miről szól? Ha gazdagnak születsz vagy jól helyezkedsz, megfelelő emberekkel haverkodsz (Mészáros Lőrinc) viszed valamire. Ha van egy tök általános ötleted, amit veled együtt párhuzamosan még a világ több pontján több ezer másik ember is próbál megvalósítani, de te jókor vagy jó helyen, a megfelelő emberekkel találkozol a megfelelő időben (és országban), akkor üstökösként lősz ki (Bezos, Gates, Zuckerberg, stb.)

Ha jól pozícionálod a marketingedet, akkor bármilyen alpári és nulla hozzáadott értékű tartalommal lehetsz internetes csúcsinfluencer, ugyanakkor lehetsz bármilyen tehetséges, ha elveszel a süllyesztőben. A tehetségkutatók is az önmarketingről és eladhatóságról szólnak, mintsem a tehetségről.

A párkapcsolatokban szintén. Ha jókor találkozol a kötődni képes megfelelő lánnyal, akkor lehetsz bármilyen patkány féreg, akkor is a végsőkig veled fog maradni.

Ha jó pasi vagy vagy gazdag, akkor pedig a legvérmesebb aranyásót és plázacicát is doromboló kismacskává varázsolod, mert ő köti saját magát a láthatatlan pórázra, hiszen a külsőd (státusz, szexuális vágy) vagy a pénzed által ugyanúgy tudod uralni, mint ahogy egy munkáltató tud uralni egy munkavállalót.

Míg az edzés, tanulás és egyebek 100%-ban rajtad múlnak és folyamatosan érsz el eredményeket benne, addig a párkapcsolatról 50%-ban a másik ember dönt.

Ezért van az, hogy aki valami külső célért csinál valamit az mindig hátrányban lesz ahhoz képest, aki saját belső indíttatásból csinálja.

És most kár azzal jönni, hogy régen a feudalizmus meg a kasztrendszer meg még ennyi kitörési lehetőséged se volt. Mert ez így van, csak régen ezzel tisztában is voltál, így nem akartad áttörni az üvegplafont, abból főztél, amid volt.

Most meg mindenkiben el lett ültetve a picike illúzió magja, az amerikai álomé, mindenkiben ott él a belső kicsi egójában, hogy ő különleges hópihe, ő többre hivatott, mint a többiek.

És ha azt hiszed, hogy benned nem, akkor nagyon tévedsz, mert akkor valószínűleg az egészséges törekvés ellentéte, a megalkuvás, ami jellemző rád. Gyakran lehet hallani ilyet akár bántalmazó kapcsolatokban is, hogy "őt választottam, senki sem tökéletes, mi megjavítjuk, nem lecseréljük".

Épp ez a gonosz átok az egészben. Mert sosem tudhatod, hogy mikor döntesz jól, de egy életen át ott munkálkodik benned a belső hang.

Régen ez nem igazán volt adott, mert az emberek azt a röpke 30-40 évnyi várható élettartamukat is meglepően unalmasan élték le és a kreativitás annyiban merült ki, hogy kötöttek, horgoltak, festettek, faragtak, a randik pedig annyiban, a dombra menjenek ki és onnan guruljanak le vagy a tűz körül üljenek.

Nem akartak végtelen számú bakancslista elemet kipipálni, ismeretlen fogalom volt a FOMO, nem versenyeztek vagy rivalizáltak olyan országok lakóival, akik évtizedekkel előttünk járnak és világnyelv az anyanyelvük, sokszor még a szomszéd falun túl sem láttak csak legendák keringtek és nem adott megerősítés-injekciót minden egyes olyan eset, amikor valakinek összejött valami.

Úgyhogy lényegében sok ilyesmi közrejátszik abban, hogy a férfiak egyre inkább feladják a kezdeményezést, ugyanis egyre inkább az a tendencia, hogy aki igazán jó pasi, annak már a lakásból se kell kimozdulni, Tinderen csomó nővel párba áll és valakit felhív magához, aki átlagos az vért izzad a matchekért, aki átlag alatti annak meg ez nem is járható út.

Életben, meglévő kapcsolatokban meg szintén. A jó pasinak szinte bármit eltűrnek, ő irányítja a kapcsolatot, ő szabja a feltételeket, az átlagosnak tepernie kell, hogy megmaradjon a kapcsolat, az átlag alattinak meg olyan szinten megalázkodni, amire csak kevesen képesek és hajlandóak.

És nem mondom, hogy a nőknek tökéletes, de közel sem annyira tragikus, mint amennyire előadják meg elsírják.

Mintha ők csak és kizárólag a jó pasik tükrében látnák önmagukat.