Lányok, nők! Mi a kölünbség aközött, hogy a férfi dolga a kezdeményezés, a nőé a mosás?

Már írták.

Mosni, főzni, takarítani (majdnem) minden nap kell, ezeket minden felnőtt embernek illik elvégeznie. Ha nincs csajod, akkor retkes ruhában jársz évekig? Térdig ér a kosz a lakásban? Elvégre női munka.

Gondolom, nem.

Kezdeményezni egyszer kell. Odamész, megszólítod. Egy mosoly és egy szia. Aztán évekre, évtizedekre levan a gond.

Ami közös mindkettőben, hogy ha nem akarod, akkor ne csináld, és senkit se fog érdekelni rajtad kívül, és senkit nem is érint hátrányosan.

Ismerkedni és kezdeményezni se kötelező.

#12: Ne haragudj, de ez rajtad kívül kit érdekel?

Leírtam. Nem kötelező. Mosni se kötelező. Csak ha azt akarod, hogy tiszta legyen a ruha, akkor kénytelen vagy, akkor is, ha utálod.

Van még egy csomó ilyen az életben. Mondjuk ha vékony és feszes akarok lenni, akkor diétázok és tornázok. Pedig olyan jó lenne egész nap feküdni és zabálni. Vagy ha jó melót akarsz, akkor tanulsz. Soroljam még?

Neked csak a végeredmény kell, az oda vezető út nélkül. Sok sikert!

Minden más csak hiszti. Az meg nem valami férfias.

Kinek mi a dolga: az életnek ez a szegmense teljesen átalakult, átrendeződött, és a folyamat igen régen kezdődött. Nem csak a férfi keres pénzt, és nem csak a nő végzi a házimunkát.

Ki szólít le kit: ez meg nem változott annyit. De abban egyetértek, hogy általában a nő küld jeleket, tehát nem óriási lutri a dolog.

Én a teljes egyenlőség híve vagyok. Egy percig nem tűrném senkitől, hogy azzal jöjjön, hogy az én dolgom a házimunka, meg, hogy ez meg az női feladat, abban a pillanatban repülne.

Viszont, én simán igent mondok arra is, hogy kezdeményezzenek a nők nyugodtan.

Én kezdeményeztem már férfiaknál, sőt, már tiniként is természetes volt nekem, hogy ha valaki tetszik nekem, akkor keresem a társaságát és nyilvánvaló teszem, sőt, akár meg is mondom neki. Az eredmény az lett, hogy h.ülyének néztek, ribinek tartottak, nem vettek komolyan, a femme fatale, szűzribi, szociopata csaj osztálytársamnak pedig lementek pincsibe.

Volt, hogy üldöztem szinte pasikat a szerelmemmel (csak nem a megfelelő embert).

Csak aztán az élet azt mutatta, hogy ezzel nem megyek semmire, nem tetszett ez a viselkedésem senkinek, olyanok viszont elkezdtek utánam futni, csaholni, akiket letojtam magasról.

Aztán kinőttem ezt az egészet, felvettem én is a femme fatale stílust, majd le is vetkőztem ezt magamról, amint érdeklődést tapasztaltam egy nekem tetsző férfi részéről. Onnantól a kölcsönösségen alapuló, laza, őszinte ismerkedés híve voltam. Így lett aztán normális kapcsolatom is.

Elég ennyi rólam, a lényeg az, hogy én szívesen benne vagyok, hogy kezdeményezzenek a nők is, de akkor ne nézzétek őket ribinek, őrültnek. Össztársadalmi változás kellene ebben.

Hát el kene dönteni,hogy legyenek e nemi szerepek,vagy ne.

Azt azért nem lehet,hogy a szűzleány b...ni is szeretne,de szűz is maradjon ugye.

Aki Á-t mond,az mondjon B-t is.

Szóval az nem járja,hogy kiválogatom magamnak ami jó szerep,a többit meg szépen a másik nyakába rakom.Es az sem járja,ha elutasítom a szerepeket,de azért a másiktól elvárok egyet-kettőt.(nemektől függetlenül)

Vagy legyen akkor szerpnélküli minden,vagy legyen meg a szerep.

Tessék eldönteni!

#20:

Ez addig szokott tartani, amíg elő nem kerül a külső. Azért egy 180 cm magas, 80 kilós nőt nem sokan szoktak vonzónak tartani, hiába segít felvinni a hűtőt a negyedikre. Ő hiába is menne oda kezdeményezni.

Azért ez a fene nagy igény az egyenrangúságra valahogy egyből megszűnik, ha nőként nem tudod hozni a nőiesen törékeny alkatot.