Mit tegyek, ha férfiként borzasztóan megvisel az elutasítás? Csak olyanokhoz megyek oda, akik tetszenek (nem insta nők, de nem adnak jeleket sajna), de ha kapok egy héten 3-4 nemet, akkor borzasztó a kedvem, vánszorgok 2-3 hétig munkahelyen is.

Teljesen mindegy mit mondasz, vagy mit szeretnél. Ha a nőt éppen nem érdekled, és nem tetszel neki külsőre, bármit csinálhatsz... Én már régóta nem számolom, hány nőhöz mentem oda. Valójában tök feleslegesen, mert még csak esélyt sem kaptam... szórakozóhelyen, baráti társaságban, neten, random helyeken is... egyetlen esélyt nem kaptam, pedig tisztelettudóan, értelmesen mentem oda, de semmi. Semmi más nem számít, csak a külső. Ha nem születtél jó genetikával, akkor baj van...

A válaszolóknak elmondanám, hogy azért csináljuk ezt, mert nincs más lehetőség. Mindenki szeretne egy barátnőt, és minden lehetőséget próbálunk megragadni. Mindenkinek vannak érzései és vágyai, mindenki boldog akar lenni egy barátnővel az oldalán. Jobb esetben családot is szeretnénk, legalábbis én mindig is szerettem volna. Csak soha nem jött össze, mert esélyt nem kaptam még a megismerkedésre sem.

29/F

Azoknak, akik azt mondják, hogy "minek mész oda, ha nem adnak jelet muhh", én jól nézek ki, de még soha az életben nem fordult elő, hogy egy idegen lány megszólított vagy úgy rámmosolygott volna, hogy nem én mosolyogtam előbb. A legtöbb "jel", amit nőtől ilyen helyzetben kaptam, hogy fél másodperccel tovább nem kapta el a szemét rólam, mint amennyit egy random emberre nézel, de ennyi.

Ennek megfelelően én sem várok jelekre, ha valaki igazán tetszik, odamegyek. És tudjátok mi van? Többször megkaptam már, hogy ők is észrevettek engem, csak nem mertek szemezni vagy kényelmetlennek érzik az ilyet. Az van, hogy az internet világában a nők már nincsenek rászorulva, hogy élőben szerezzenek validációt, mert online bármikor megszerezhetik, szóval semmilyen kockázatos vagy kényelmetlen helyzetbe nem mennek bele. Úgyhogy muszáj férfiként a saját kezünkbe vennünk a dolgokat, mert más esély nincs (ha nem akarunk éveket várni, míg mondjuk bekerül egy számunkra megfelelő és épp szingli lány a baráti társaságunkba).

20, ne haragudj már, de menj te a jó büdös p**ba. Nem akarok számokat mondani, mert itt úgyis mindenki lehurrogna, hogy kamu, de az átlagnál messze jobban keresek, de így is legkorábban 33-34 évesen lesz pénzem Budapesten egy olyan lakásra, amiben szívesen laknék is (de vszleg akkor sem fogok venni).

Ne legyen már a ki**szott párkeresés olyan dolgokhoz kötve, amit még kimagasló szorgalommal és eredményekkel is minimum egy évtized elérni. Főleg, hogy nem mindenkinek az anyagiak a legfontosabbak az életben.

#37 kiváló.

A hozzászólásomat kétféleképpen is lehet értelmezni.

A) szerintem nem elég ha valakinek csak albérletre futja, saját lakás kellene. A másik 2 tényezőről kérdező nem írt semmit, így feltételezhető hogy azokkal sincs minden rendben.

B) szerintem tök jó, ha valaki fenn tud tartani egy albérletet, azonban a másik 2 tényezőről nem írt semmit, így azokon még kellene dolgozni.

Te egyből az "A" opciót feltételezted, annak ellenére, hogy neked aki szintén albérletben lakik, van barátnője, és ennek nem túl kultúrált formában hangot is adtál.

Szerintem egyébként teljesen mindegy hogy hogy értettem, a kérdező szempontjából sokkal célravezetőbb lenne magán dolgoznia, és legfeljebb azoknál a csajoknál próbálkoznia, akiknek tetszik.