Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Segíthetne ezen egy pszichológus és igaza volt a fiúnak?
Sziasztok!
23 éves nő vagyok. Elég bonyolult az életem, sok trauma ért. Ezek közül a legrosszabb, hogy évekkel ezelőtt megerőszakoltak, ezért nehezen engedek közel maga,hoz bárkit is. Ez azért is zavaró, mert nagyon hajtanak rám a férfiak, miközben én ezt nem akarom.
Egy éve megismerkedtem egy fiúval (ő 22 éves), akivel nagyon jól megértettük egymást, viszont nehezményezi, hogy nem akarok magamról beszélni. Nemrég kiderült, hogy ő többet szeretne barátságnál. Részemről az egyetlen gond a bizalmatlanságom, ami nem kifejezetten neki szól, hanem úgy mindenkinek.
Próbálok változtatni, de nem megy.
Tegnap mondtam neki, hogy emiatt ez nem fog menni, és hogy igyekszem változtatni, de nem megy.
Nem kezdett el ordítani vagy ilyesmi, de nyugodt stílusban elég sok olyat mondott, ami bánt, de lehet, hogy azért bánt, mert igaza van.
Ilyen költői kérdést teszek fel stílusban, hitetlenkedve ezeket mondta:
1. Nem fair, hogy egy s.eggfej elítélendő cselekedete miatt az egész világra potenciális nemi erőszakolóként tekintek, így rá is, főleg úgy, hogy egy év alatt volt időm őt megismerni. És hogy sérti őt, hogy egy év ismeretség után is képes vagyok róla ilyet feltételezni.
2. Hogy őt is sok trauma érte (pl. 19 évesen végig kellett néznie, ahogy az anyja, aki egyedül nevelte, vért hányva meghal), de ezt nem vetíti ki arra, aki nem tehet róla. Nekem is elég nehezen mondta el az anyja tragédiáját, mivel nem akarta, hogy úgy érezzem, hogy lelki szemetesnek kellek. Nem is éreztem így, örültem, hogy bízik bennem.
3. És ha ez másokkal is így van, akkor vegyem észre, hogy az egész életem egy színjáték, mert betegesen ragaszkodom ahhoz, hogy mindenki bántani akar, és hogy miért kell nekem ellenségkép mindenkiről.
4. És hogy ő nem azért akar járni velem, hogy szexrabszolga legyek, meg még nem esküvőt meg gyereket akar, az bőven odébb van.
És a végén hozzátette, tényleg szánalommal, hogy nagyon sajnál. Nem tudtam erre mit mondani, ezután otthagyott. Ma írtam neki face-n, de még nem válaszolt, pedig volt fenn face-n.
Köszi előre is a válaszokat.
válasza: válasza:Amit a velem egyetértők mondanak, azokat mind elmondtam neki én is.
A visszautasítás nem büntetés dologra az volt a reakciója, hogy akkor miért nem azt mondom, hogy nem érdekel engem. Akkor nincs miről beszélni, keresünk mást, ennyi.
És hogy nekem hogy esne, ha ő bármi miatt, csak mert nő vagyok, k...vaként ként kezelne...
Az a baj, hogy túl logikus nekem a gondolkodása. Ugyanakkor ez tetszik is benne.
válasza: válasza: válasza:Sziasztok!
Sok jótanácsot kaptam, ezért gondoltam, jelentkezem.
Azóta felkerestem egy pszichológust, egy beszélgetésen már túl vagyunk. Meséltem neki a fiúról is, és mivel mondtam, hogy nagyon hiányzik a társasága (ha nem lenne a bizalmatlanságom, biztosan lennék a barátnője) és elszomorít, hogy megbántódott (most mindegy, hogy okkal vagy ok nélkül), mivel legmélyebben sem volt ilyen szándékom, azt mondta a pszichológus, hogy könnyen segíthet, ha a fiúval együtt mennénk.
Beszéltem is vele, és azt mondta, mivel ez annak a jele, hogy legalább próbálok megoldást találni, így ad ennek egy esélyt. Újév után pár nappal megyünk majd.
válasza: válasza:28/N
Én azt gondolom, a te érzéseid számítanak.
A gyerekkorom azzal telt, hogy az anyámmal és a nővéremmel együtt, bántalmazott minket az apám. Nem atyai pofonok. Szíj, vonalzó, ami akadt, mindig úgy, hogy ha más nem látta.
Én erre szégyenként tekintettem hosszú hosszú évekig. Egysze nagy nehezen elmondtam valakinek, aztán picit kevésbé nehezebben még valakinek. Foglalkoztam vele, kimondtam, ma már tudok beszélni róla könnyedén. Van mellé egy kis gyomorgörcsöm, és lehet hogy mindig is lesz.
Az apámmal vagy évig nem beszéltem, és nem is akartam. De rájöttem, hogy magam miatt kell megtennem, mert különben magammal hordom.
Találd meg az embereket, akikkel tudsz beszélni erről, mert különben ott reked meg a dolog, ahol éppen tartasz a feldolgozásában.
Egyenes volt a srác, és ez jó pont, de szerintem nem volt éppenséggel megértő. Mert az számít hogy te éppen hol tartasz a feldolgozásban, és akármennyire jó srác, a veled történtek szempontjából ez irreleváns.
Az biztos, hogy segíteni és támogatni fog, ha megnyílsz, és szerintem jó társ lehet, mert az lejön hogy egyenes és őszinte. Az meg rajtad is múlik, hogy valóban feldolgozd ami veled történt, és haladásban maradjon a folyamat. De az idő sokmindenre gyógyír, és azt gondolom, hogy ami veled történt, annak kell idő, mert megkérdőjelezhetetlenül borzasztó és aljas. Kezdd kicsiben, és engedd közel magadhoz azokat az embereket, akikben megbízol, ha kell, fokozatosan, csak ne hagyd hogy megrekedjen benned a dolog. És idővel ez a kör tágulni fog. De ne siettesd, és ne hagyd hogy más siettesse, ezt te érzed.
A srác a mondandójával ezt az egészet elősegítette, és kizökkentett téged a maga módján. Kellenek ilyen emberek. De magadért tedd, hogy feloldod.
válasza:Évekkel ezelőtt megerőszakoltak, évek óta magadon hordot ezt a terhet, évek óta elutasítasz mindenkit, anélkül, hogy tarapeutához fodulnál.
Persze lehet így élni, de azért a srácot nem tenném hibássá, hogy szembesített az igazsággal.
Szerintem a nők 50%-ának 22-25 éves korára szüksége lenne mentális problémák miatt pszichológusra, ugyan ez a férfiaknál olyan 30-32 éves korra tehető.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!