Segíthetne ezen egy pszichológus és igaza volt a fiúnak?

Az ő traumáját nem egy másik ember gonoszsága okozta. Nem összehasonlítható.

Az igaz, hogy nem szabad mindenkiben a rosszat keresni, de ettől még lehetsz óvatos.

Idióta a pasi. Neked sok szeretet, türelem, gyengédség, és kitartás kell nem az hogy valaki kioktasson és a képedbe mondja a "tutit".

De egy pszichológus sem ártana, vagy egy olyan valaki akivel ki tudod beszélni magadból az erőszakolást.

3.

Talán mert az ilyen orvosok általában elég magas összegeket kérnek el 1-1 alkalomért? A "normál állami" egészségügy pedig ilyen téren is teljesíti a hozzá fűzött elvárásokat, vagyis vagy nincs ilyen orvos, vagy ha van mélyen alulfizetett és utálja a munkáját, csak a cigiszünetet várja, mint a legtöbb magyar orvos aki nem kórházban dolgozik. De ez érthető is, mivel általában már nyugdíjban lenne a helyük, csak nem nagyon akarják elengedni őket.

Felesleges a másiknak a saját traumáját a tiédhez hasonlítgatni. Nem ugyanolyan a kettő és nincs szükséged rá, hogy kioktassanak olyanok, akik nem tudnak együtt érezni veled. Tiszteletben kell tartania a döntésedet, nem pedig megsértődni és úgy tenni mintha róla szólna ez a dolog mert ez kicsinyes és gyerekes. Szerintem viszont olyan szempontból jobb, hogy megtudta ezt rólad mert így legaláb ismered a reakcióit és hogy hogy áll a témához.

Mindenképpen próbálj meg szakértői segítséget kérni aki segíthet feloldani a traumát de magad miatt, ne azért mert úgy érzed mások elvárják ezt tőled. Nem tartozol senkinek azzal, hogy bizalmat előlegezz neki és beinvitáld az életedbe ha te nem vágysz rá és úgy érzed nem vagy kész erre.

Engem konkrétan nem erőszakoltak meg de molesztáltak és fiatalabb koromban többször kihasználtak érzelmileg és fizikailag.

Ha rajtuk múlik, kerülhettem volna olyan helyzetbe hogy komolyabb baj is lesz.

Emiatt és is bizalmatlan vagyok a férfiakkal, bár volt már szexuális kapcsolatom. De sokkal több időt szánok az önismeretre és a traumáim felfolgozására, nem bántam meg.

24/n

A srácnak igaza van és nem véletlenül érzed te is. Ráadásul, a lehető legjobb módon adta elő: Szembesített és hatott rád. Ha ugyanezt cukibban mondta volna, nem lett volna semmi hatása.

DE és itt jön a nagy de: Amint láthatod, a lehető legrosszabb helyen tetted fel a kérdést. A pasi nyitott feléd, megértő volt, nem támadott, érvelt, korrektül adott elő mindent... És az itteni megkeseredett, frusztrációkkal teli nők még őt is egy negatív figurának állítják be.

Igen, érdemes lenne felkeresned egy pszichológust.

Na, lássuk csak.

Kérted arra, hogy mondjon véleményt? Szakember? Te lennél számára az első? Őt érte már szexuális abúzus? Feldolgozta az édesanyja halálát, túl van a gyászmunkán?

"1. Nem fair, hogy egy s.eggfej elítélendő cselekedete miatt az egész világra potenciális nemi erőszakolóként tekintek, így rá is, főleg úgy, hogy egy év alatt volt időm őt megismerni. És hogy sérti őt, hogy egy év ismeretség után is képes vagyok róla ilyet feltételezni." Nos, a fiatelmber nem túl empatikus. A trauma benned hagyott olyan emlékeket, amit nem a fairség-nem fairség tengelyen lehet megítélni. Egy év alatt kialakulhatott róla egy kép benned, de ez még nem megismerés.

"2. Hogy őt is sok trauma érte (pl. 19 évesen végig kellett néznie, ahogy az anyja, aki egyedül nevelte, vért hányva meghal), de ezt nem vetíti ki arra, aki nem tehet róla. Nekem is elég nehezen mondta el az anyja tragédiáját, mivel nem akarta, hogy úgy érezzem, hogy lelki szemetesnek kellek. Nem is éreztem így, örültem, hogy bízik bennem." A két ügynek kb. semmi köze egymáshoz, ezt tudnotok kellene. Az, hogy tudtok a kommunikáció szintjén bízni egymással, az pozitív.

"3. És ha ez másokkal is így van, akkor vegyem észre, hogy az egész életem egy színjáték, mert betegesen ragaszkodom ahhoz, hogy mindenki bántani akar, és hogy miért kell nekem ellenségkép mindenkiről." Nos, ez súlyos félreértelmezés a fiatalember részéről. Te egy posztraumatikus állapotban vagy. Nem hinném, hogy betegesen ragaszkodsz az ellenségképhez, csak épp a saját, személyesen rendelkezésedre álló eszközkészlet nem elegendő ahhoz, hogy a kialakult helyzetedet megoldd.

"4. És hogy ő nem azért akar járni velem, hogy szexrabszolga legyek, meg még nem esküvőt meg gyereket akar, az bőven odébb van." Igen kedves tőle, hogy ezt megosztotta veled, de mi közöd is van a terveihez jelenleg? Sajnos számodra ez nem időszerű.

Javaslatom:

1. keress szakembert. Az, hogy beleragadj a jelenlegi helyzetedebe, kerülendő. A saját érdekedben kezdj el foglalkozni a megoldáskereséssel most.

2. keresd lelkileg érettebb, támogatóbb emberek társaságát. Egy 22 évessel szemben nem elvárható, hogy megértő legyen veled. Mint látod, sem az emberismerete nem elegendő ahhoz, hogy jól kezelje a helyzetet, sem nézőpontot nem képes váltani.

Gyógyulást kívnok neked és a fiatalembernek is.

Szerintem is korrekt volt a srác, ha túl akarnál lendülni ezen az egészen akkor most belevágnál a kapcsolatba és talán valamikor normális ember válna belőled.

Ha meg továbbra is ilyen életet akarsz magadnak akkor pszihológus vagy szenvedj tovább csendben...

Egyrészt van igazság abban amit mond de ha ezeket tényleg így mondta akkor nem a te javadat akarta hanem csak bedurcázott mert nem engedted közel magadhoz.

Egyrészt tényleg érdemes pszichoterápiára jarnod másrészt csak olyan férfit engedj magadhoz közel aki ennél az illetőnél jóval érettebb.