Miért hiszik azt a férfiak, hogy ezzel bevágódnak?

"Minden ember számára az anyanyelve legszebb szava a saját neve." (Dale Carnegie)

Nekem pontosan ezért soha nem jutott eszembe, hogy egy nőt ne a nevén szólítsak meg egy társkereső oldalon. Ami miatt sok férfi mégis a "tanárnéni" megszólításnál maradhat, az szerintem a játék szeretete. Férfiként úgy látom, hogy sokak számára az ideális nő pajkos, csintalan, önfeledt, akivel játék az ismerkedés. Azt gondolják, hogy ha ők pajkosan viselkednek, akkor te is úgy fogsz.

Sajnos a nőknek csak a 25%-a szangvinikus, így a fenti taktika 75%-ban sikertelen lesz. Tehát, srácok: ha párt akartok, marad a modor és az udvariasság.

Pacsi kérdező, tanárként én is ezt tapasztalom. :D

Ha neten ismerkedem, próbálom minél tovább húzni a foglalkozásom megadását, de előbb-utóbb nyilván muszáj válaszolni, és bakker, rengetegszer előfordul, hogy az addig szimpatikus, laza viselkedésű fazon átvált rögtön ebbe a modoros, benyalós, "tanárnénis" stílusba, komolyan, rendesen megfelelési vágyat érzek a részükről (mint anno a suliban ugye :D), illetve ezek után már nem is kerülhetnek elő lazább témák, mert a foglalkozásom megadásával átkerültem egy másik dimenzióba, és olyan magasztos lény lettem hirtelen, akit nem hoznak lázba egyáltalán a földi dolgok.

Kicsit idegesítő, de ez van, ez valami foglalkozásfétis lehet. xD

Viszont tőlem ezek után mindenki komolyat akar, ami határozottan előny amúgy. Amióta tanár vagyok, az alkalmis arcok kikerültek eddig. A tanárnénizés meg majd elmúlik egy idő után, amikor látják, hogy te is ugyanolyan büdöset szarsz.