Manapság már egyetlen nő sem jön össze olyan férfival, aki 30 éves kor felett a szüleivel él?

En is igy gondolom, mint te.

Amikor egy olyan lassan luxusnan veheto dolgon akad ki, mint a lakhatas (ami a jelen allapot es nem mondjuk a kozos jovo), akkor nem egymast keressuk.

Nem kell hogy zavarjon, ha egy nő azért nem jön össze veled, mert szülőkkel laksz és csak azért nem mész egyedül albérletbe hogy mondhasd: "hejj önálló vagyok", miközben félretenni sincs esélyed, mert (pl. Budapesten) 200 körül van az albérlet és erre meg rájön a rezsi.

Ha meg szobát bérelsz olcsón akkor meg azért megy a siránkozás: "jajj szobatársakkal laksz, így nem tudunk együttlenni"...

Aki a másikkal komolyan tervez, idővel összeköltözve, közösen fizetik a költségeket és megérti az illető, hogy a másiknak egyedül nem volt kedve albiban szórni a pénzt.

A kérdés erős általánosítást tartalmaz.

Sajnos, sokaknál e szempont előtérben van és nem akarják megérteni, hogy az illető azért él otthon, hogy spórolni tudjon, valamint hogy albérletet fizetni ketten sokkal egyszerűbb, mint egyedül. Tehát, ha az illetőnek összejön a párkapcsolata, majd önálló életet kezdve összeköltözve sokkal könnyebb a költségek fizetése is.

Én egy olyan nőtől is megkaptam egyszer a "neked fogalmad nincs milyen egyedül élni, a saját lábadra állni" erkölcsi dörgedelmeket, aki szülinapra, meglepetésként

kapott lakást a nyugdíjas anyukájától, ilyen módon lett neki saját lakása.

#49: Igen, főleg aki a segge alá kapta vagy könnyedén jutott hozzá, annak a legnagyobb az arca és az szereti a leginkább osztani az észt.

Van egy ismerősöm, akinek covid alatt még kényelmesebb lett a munkaköre, nála jobban senki nem szeret okoskodni arról, hogy ő tizenakárhány éves kora óta dolgozik meg mantrázni, hogy "aki dolgozni akar az talál munkát" meg hogy neki ha csak az utcaseprés lenne, akkor azt is elvállalná. Úgy könnyen beszél, hogy sosem kellett azt csinálnia, mert mindig szerencséje volt és kifogta a láblógatós állásokat.