Miért adja fel az itteni 35 felettiek java a társkeresést? Megcsömörlöttek, átverték őket, sok a rossz tapasztalat vagy már csak gyerekes pasit/nőt találnának ebben a korban, ami nem igazán kellemes más gyerekét nevelni?

Azt bírom a legjobban, hogy totál öregnek állítják be őket....

Kicsit nevetségesen gondolkodnak ezek az emberek

A 10:43-as válaszomat ki kell egészítenem:

mert nem vállaják a felelősséget magukért. Ún. rajtuk kívül álló okokra hárítják át saját bénaságukat. Nem rendelkeznek a megküzdés eszköztárával. Nem hiányzik eléggé nekik a társ.

Minden az emberi minőségről szól. Nem beszélek más nevében, így csak magamon keresztül tudom érzékeltetni a gondolataimat. Nekem mindig is volt igényem egy jó párkapcsolatra. Sosem adtam alább, meg volt a szint. Én 25 éves voltam amikor megismerkedtem a jelenlegi feleségemmel. Ő 21 volt akkor. 35 felett már sokan elkeltek, vagy akkor válnak. Számomra mindkét út járhatatlan lenne. Aki elkelt már az nem létezik a párkeresési "piacon". Akik meg válnak, számomra szint alatt vannak. Miért is? Mert valamikor hozzáment valakihez, őt választotta. Nem tudott választani, most meg már tele van tüskékkel, lehetnek gyerekek, nincsennek közös gyökereink amit fiatalon éltünk át. A magot tavasszal kell elülteni, nem augusztusban. Lehet lepontozni, az én életem úgy kerek ahogyan leírtam.

35 felett keresgetni meg már nehézkes. Olyan dolgok dominálnak, ami pont az ismerkedést, vagyis az igazi ismerkedést húzzák keresztbe. Ott már rohanás van, gyerünk, gyerünk, szex azonnal, összeköltözés, haladjunk. Nem tudunk mást, csak beképzeni hogy jó lesz. Olyan ez mint a jelen világ. Virtuális, éljünk úgy "mintha"...

Egyébként nincs gond, mert amiket leírtam az előbb, nagyon sokaknál ezek nem számítanak, ergo észre sem veszik.