Jó döntés volt ezt elmondanom?

Volt egy barátnőm, akivel 4 évig voltam együtt, de gyerekkorunk óta ismertük egymást.

Szerettem, többet láttam a kapcsolatunkba, többet szerettem volna tőle, vele terveztem a jövőt, de rendszeresen csalt az apja korú főnökével aki egy elhízott, igénytelen pacák, és még csak nem is gazdag.(nem mintha én az lennék, csak még az sem lehet ok ahogy mondani szokták)

Ez nagyon rosszul esett mikor végre megtudtam, lelkileg is megviselt minden szempontból, azóta nem is volt normális kapcsolatom.

Nemrég megismertem egy lányt, tetszett is, én is bejöttem neki, minden jónak tűnt, nagyon jókat beszélgettünk, sok mindenben hasonlítunk, repült az idő mikor vele voltam, de amikor lefeküdtünk alig merevedett meg.A merev állapotot is csak úgy tudtam elérni,hogy a volt barátnőmre gondoltam.

Egyáltalán nem élveztem a szexet, és másodszor sem ment jobban.

Persze ő is látta,hogy valami nem oké.Harmadjára már kedvem sem volt hozzá, ő meg már mondogatta,hogy vele van a baj, sajnálja stb, és próbáltam valahogy megmagyarázni, de nem találtam jobb magyarázatot mint az igazság, ezért elmondtam neki a történteket a volt barátnőmmel.

Azt nyilván nem,hogy a volt rá gondoltam akkor amikor mi együtt voltunk.

Nagyon sajnálom, mert rendes lánynak tűnt, és bár az a volt barátnőm óta voltak alkalmi kapcsolataim ahol nem volt ilyen gond, de hozzájuk eleve úgy álltam, hogy csak egy éjszakások, ez a lány pedig nem olyan volt talán az hogy ebből párkapcsolat "kell" hogy legyen ezt váltotta ki.

Isten látja lelkem, tényleg nem csak megdönteni akartam, nekem így utólag épp elég kellemetlen az a merevedési zavar, szóval már csak emiatt is azt mondom, hogy bár ne történt volna meg.

Nagyon sajnálom, és bűntudatom van, talán el sem kellett volna mondanom neki ezt így?

(Szép lány, van egy kis önbizalomhiánya, de sok fiút érdekel)