Ezekkel a dolgokkal tisztában vagyok akkor bölcs döntés a részemről ha életem végéig távol maradok a nőktől?

Nem olyan családból származom ami ideális lenne. Az egész gyermekkorom félelemmel és rettegéssel telt el. Szégyellem a lányok előtt azt ahol élek pedig semmi okom nem lenne rá.

A kinézetem sem előnyös. Tudom, hogy mindenkinek más tetszik de bennem külsőleg és belsőleg sincsen semmi férfiasság. Ha a tükörbe nézek látom, hogy milyen szerencsétlen a kinézetem és elképzelni sem tudom, hogy mit láthatna meg bennem egy lány is mikor van tőlem ezerszer jobb is.

Szociális életem nincsen és nem is tanultam meg szocializálódni. Nem tudok ismerkedni, de beszélgetni sem a lányokkal. Fiúkkal egész jól elvagyok mert velük könnyebben megértem magamat mert sok közös van bennünk.

Félek és szorongok a lányok társaságában. Nem tudok feloldódni és olyan kevésnek érzem magamat hozzájuk. Úgy érzem nem illek bele ebbe a világba.

Mivel velem mentálisan sincsen rendben minden hiszen nagyon sok gátlás, félelem a lányok iránt és ki tudja még milyen dolgok vannak bennem nagyon mélyen. Nem akarok energiavámpír lenni és tönkretenni ártatlan emberek életét. Mert a magamfajta csak lehúzná a párját.

A péniszem mérete jelentéktelen. Hiába vagyok 21 éves lehet a bennem lévő feszültség, gátlás miatt nincsen rendesen merevedésem és a szexet sem kívánom de úgy összességében a lányokat sem. Rájuk nézek és mit akarok én.. Vonzónak találom őket és nagyon szépek a szememben de közeledni nem mernék feléjük. Ha rám néznek rögtön máshova nézek vagy lehajtom a fejemet és a földet bámulva tovább megyek..