Valóban okos döntés volt a részemről, hogy idáig minden lányt elengedtem az életemből?

Ez egy fura paradoxon. Mondják, hogyha valakit szeretsz, azt szeretnéd, hogy neki a legjobb legyen, önös érdekek nélkül. Szóval, ha összejössz valakivel és megszereted, tudod, hogy veled neki nem lesz tökéletes, így el kell engedd, hogy neki jó legyen, még ha neked szar is.

És ez az amiért én nem is nagyon próbálkozom, mert ez lenne a vége. Vagy az, hogy önös érdekből magamhoz láncolom, de az meg gonoszság és undorító is lenne, úgyhogy kizárt.

#4

Igen, ez így igaz, a gond ezzel, hogy ilyenkor csak a kiugrási lehetőségre vár, ami teljesen jogos és természetes, én is elhagynám magam, ha lehetne. De hát sajnos nem lehet.

#6

Az a vicces, hogy kezdetben nem így állnak hozzám, hanem az elején minden jól megy, egy ideig a "görbe" felfelé halad, aztán egy idő után nem tudom leplezni, az életem unalmas, a lelkem üres és nincsenek céljaim az életben már. Vagyis egy van, de az meg irreális.

Okos döntés, nyilván nem véletlenül érzed, hogy sokkal jobbat érdemelnek nálad... Én is így csinálnám egyébként, ha képbe kerülne valami épkézláb férfi (nyilván nem fog).

Ennek egy verziója "kicsiben", hogy ma bejött hozzánk egy elég jóféle t-s szerelő, én meg gyorsan kimenekültem előle az udvarra, még mielőtt meglátta volna a rusnya ábrázatomat.