Ha egy férfi sokáig egyedül él, létezik, hogy nem akar lemondani az ezzel járó kényelmről, akármennyire bejön neki a másik?

Persze. De, itt nem arról van szó, hogy valaki készen áll vagy sem, hanem arról, hogy NEM AKAR összeköltözést és/vagy komoly kapcsolatot. És ezt felesleges a férfiakra is ráhúzni, mert nőkre is ugyanúgy jellemző.

Az meg, hogy miért nem akarja valaki ezt feladni, rengeteg dologtól függ. Nem jössz be neki eléggé, nincs erre ideje vagy csak egyszerűen ennyire vágyik az egyedül töltött időre.

Nem adok nektek igazat. Egy bizonyos kor után, főleg ha túl van egy összeköltözős kapcsolaton, az ember már nem elég rugalmas az alkalmazkodáshoz.

Én is ezt érzem 42 évesen.

Lehetek őrülten szerelmes, akkor sem szeretnék már alkalmazkodni senkihez éjjel-nappal. Ráadásul elég volt a hétköznapokból. Ünnepnapokat akarok, várni őt, készülni rá, ne lásson kócosan, legyek NŐ a szemében és nem háztartási alkalmazott. Szabadidőmben olvasni akarok és nem megőrülni a TV-jétől, ami állandóan megy, ha otthon van.

Ettől még komoly kapcsolatra vágyom, de köszönöm, az összecuccolós részt kihagynám, bármekkora is az a szerelem. Nyilván más a szitu akkor, amikor az ember fészekrakós periódusában van és benne van a pakliban néhány gyerkőc is. Ezért mondom, nem mindegy hány éves az illető és melyik életszakaszban van.

#8: Mondjuk mi lenne, ha nem csak az egyik oldalt emelnéd ki?

Ha valakinek van elég pénze és ideje, akkor miért lenne kényelmesebb mindenben osztozkodnia? Ha valaki mindenben a maga ura, miért lenne jobb másokra támaszkodnia?