Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Vagytok itt olyanok, akik már teljesen elengedtétek ezt a párkeresős-csajozós-pasizós-bulizós dolgot? :)
25 éves korom második felét töltöm és azt hiszem sikerült arra a szintre eljutnom, hogy teljesen lenyugodtam. Már nincs az a fura rossz érzés ha meglátok egy párt az utcán, teljesen közömbös lettem az egész ismerkedéssel, tök nyugisan elvagyok a saját kis dolgaimmal békességben.
Volt kb. egy 10 évnyi szenvedős depressziós vágyakkal teli életszakaszom, amikor tombolt bennem a vágy, mert ezt láttam mindenhol a TV-ben, filmekben, interneten, és a hiánya szinte megölt belül teljesen, de ma már úgy vagyok, hogy el sem tudnám képzelni az életemet úgy, hogy nem vagyok egyedül.
Ezt csak azért osztottam meg, mert láttam itt már rengeteg olyan kérdést, amiben lehet érezni, hogy az illető megkattant, pedig lehet csak a külső nyomás hatására szenved és ha nem lenne ez a divathullám, hogy minnél hamarabb, minnél többet, jobbat tapasztalj, meg éld ki magad stb. nem betegedett volna meg lelkileg az illető és nem lennének ilyen agresszív nőgyűlölők, megkeseredett arcok, meg miegymás.
Én is csak sokkal később jöttem rá, hogy ez az egész csak túl van tolva. Mindenki azt mutatja, hogy legyél ugyanolyan mint a többi, kövesd a csordát, különben ciki vagy és már generálja benned a szorongást meg hiányérzetet, ami amúgy lehet nem is lett volna. Én rájöttem, hogy ahhoz, hogy ezeket a média által túltolt vágyakat megéljem, ahhoz valami olyanná kell váljak, ami nem vagyok. Fel kell tennem egy álarcot és mutatnom a "húdemenővagyok" stb. stílust. Természetesen vannak ilyen emberek bőven, de ha te nem vagy olyan, akkor ne akarj azzá válni, hiszen sokan sokfélék vagyunk, sokféle kultúrából, sokféle családból, sokféle szokásokkal.
Igen, sajnos a TV-internet óta globálisan megy a manipuláció, de régen nem láttál mindent azonnal. Volt egy családi szokás, amire tanítottak, neveltek, meg ott volt a rokonság és ennyi, ezt adtad tovább a gyermekednek, hogy ezeket a kultúrális szokásokat megőrizd és élj benne boldogan. Ma pedig elég nagy káosz uralkodik és végső soron nem is baj, ha kihagyod magad belőle, hiszen végül mindannyiunkat ugyanabba a földbe temetnek el.
Szóval ha vagytok itt hasonlóak, válaszoljatok, osszátok meg gondolataitokat, segítsünk tisztábban látni néhány elkeseredett kérdezőnek a rosszindulatú válaszok helyett, hogy van más út is, amin elindulva lehet élni egy kiegyensúlyozott nyugodt életet.
:)
Az életnek annyi más területe van a párkapcsolaton és a külsőségeken kívül. Nekem semmit sem kell elengedtem, mert semmit sem akarok görcsösen. Igazad van, a médiának nagy szerepe van ebben, a csapból is az folyik, találj párt, csinálj karriert, legyen házad, pénzed és legyél boldog. Tisztelendő, ha valaki mindezt eléri. De nem mindenki ezekre vágyik, illetve arra, hogy állandóan a társadalom által meghatározott boldogság receptet hajszolja. Nem mindenki kifelé él.
Csak külső nyomás hatására erőltetni a párkeresést hülyeség, meg eleve az emberek hozzáállását sem értem ehhez a témához, hogy "nekem pár kell és erre keresek egy embert" Ezen a ponton már eleve görcsösen, elvárásokkal telve mész bele az ismerkedésbe, aminek semmi értelme. Azt kell megérteni, hogy nem a "másik feledet" keresed, hanem egy embert, akivel boldoggá teszitek egymást. Egyedül is egész ember vagy, nem pedig félember!
Egyáltalán nem aggódom amiatt, hogy szingli vagyok, így is ugyanolyan jól érzem magam a bőrömben. De lehet, hogy a "csak" 21 életévem beszél belőlem.
(L)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!