Nők. Mi a véleményetek olyan férfiakról, akik még 35 éves koruk felett is albérleteznek (nem én vagyok, de vannak ilyen ismerőseim)? Gáz, mert kell a saját lakás vagy majd együtt megteremteni? 28 F.

Engem mondjuk nem érdekel, hogy másnak mi van, én nem érezném jól magam, ha nem lenne otthonom. De ebben nem mástól várok megoldást és különben is, már nem kell emiatt aggódnom.

Annyit fűznék hozzá a kis vitához, hogy nem értek néhány embert. Itt nyígnak, hogy nincs teljesen felújított 3 szobás lakásuk, mert egy ilyen 40 millió alatt nincs Budapesten... Nos, egy teljeskörű felújítás 3-4 millió forint, ha a falban egyébként minden stimmel (burkolat+bútorok ára). Ellenben egy csutkára lelakott lakás ára 10-15 millióval olcsóbb, ha minden más ugyanolyan. Ha meg még végrehajtási per alatt van, ennél is olcsóbb. Ugyanez a szobákkal, egy egyszobás, gyönyörű lakás 15-20 millió forinttal olcsóbb, mint egy ugyanolyan, csak nagyobb. Lehet itt sírni, más sem engedheti meg magának az általatok hadart árakat, mégis van lakása, mert reálisan látja, hogy mit várhat el.

Én anno egy romot vettem, amit magam raktam rendbe és csináltam belőle palotát feleannyiért. Egy ismerősöm egy csodálatos környéken vett magának kezdő, egyszobás lakást fiatal korában, majd pár évre rá vett egy telket Budapesten és felhúzott rá egy kétszintes házat negyedannyiért, mint amennyibe ott kerül egy olyan kaliberű otthon. Aztán kiadta a "kis haszontalan lyukat", amit anno a piaci ár alatt vett és egymillióból felújította és bebútorozta.

Akinek nincs agya, az csak fizessen. Persze, húzzátok a szátokat, hogy csak kicsire meg lelakott szarra telik, de gondolkodni, azt már nem... Olyanok vagytok, mint a gyakoronokok többsége: sosem lesz munkája, mert azt hiszi, jár neki a 300-as kezdőfizu. Aki viszont azt a pár nehéz hónapot bevállalja az elején, pár év alatt megtriplázza a fizetését. Ugyanez igaz a lakások értékére.

Ezért nem tudom komolyanvenni a picsogásotok. A lakás egy befektetés és ha jól csinálod, ki tudsz jönni 15-20 millióból és ha 30 éves korodra nem is lesz sokszobás álomlakásod, mert az valóban csak segítséggel megy, akkor is tudsz olyan vagyoni alapot teremteni, amit utána már sokkal-sokkal könnyebb nagyon gyorsan megnövelni. Sokkal gyorsabb, mint a készbe beleülni első otthonként és addig hisztizni meg követelőzni, amíg el nem jutsz idáig...

"20-on évesen kell elkezdeni megteremteni."

Te melyik bolygón élsz? Huszon évesen mit kellene már megteremteni? Tizen-milliós közös hitelbe belemenni, aztán az tartson össze két embert évtizedekig?

Nagyon sok harmincas ismerősöm (általában mérnökök multinál) eleve arra álltak be, hogy bérelnek lakást. Így élnek, ez az életmódjuk. (Nyugat-Európában meg ez az általános).

"Többségük pl. nem az ország legnagyobb 5 városában él, hanem annál olcsóbb helyeken."

Nézzél már körül, mielőtt baromságokat írsz. Te melyik korban élsz? Maximum 2014. előtt volt igaz, amit írtál. Anyám akkor vett nyugat-dunántúli (20 ezres) kisvárosban 8 milláért földszinti kétszobás lakást. Most ez a lakás 18 millát ér, ennyiért kaptunk ajánlatot (közben anyám meghalt). Nem az ország 5 legnagyobb városa. Csak éppen van egy nagyon jó ipari parkja, máris a csillagokban az ingatlan árak. (Kiadni 180 ezerért tudnám havonta, és picsányi kisváros).

Be kellene látni, hogy Mo-on a fizetések sz.rok. Én mérnökként (gépipar) 2 év után kezdtem el a bruttó 450-es fizu felé kacsingatni, előtte kb álom volt. Első munkahelyemen a 300 bruttót sem értem el. Most ráadásul a munkahelyem is megszűnt, mer a vírus miatt kivágtak, mivel én voltam ott a legfiatalabb (30 éves vagyok). Én is otthon lakom, mert bérelni és hitelt felvenni nem szeretnék (már ismert okok miatt, most nem akarom magyarázni).

A csajok, akik már korán elvárják a jó lakást jó kocsit, azok általában gazdag háttérrel lépnek ki az életbe, és rámennek már egyetemen a gazdag srácokra, vagy valami nagymenő egyéni vállalkozóra akaszkodnak.

Az a kevés, aki felküzdötte magát már korán hátszél nélkül, mert rohadt okos vagy szerencsés, annak pedig mindegy, mert neki már megvan mindene. Aki mástól vár el mindent, az általában lusta magának megteremteni, vagy nincs hozzá elég gógyija.