Mit tegyek az ellen, hogy ne utáljak randizni?

Nő vagyok, egyszerűen utálok randizni, de nyilván minden párkapcsolat randiból indul. Persze van néhány olyan eset, amikor mondjuk egy haverságból alakul át többe, az nekem is tetszene, de nincs ilyenre kilátásom jelenleg.

Nem szeretek randizni, mert feszengek, annyira izgulok előtte, hogy legszívesebben lemondanám, félek, hogyha pl neten ismerem meg, akkor nem ismerem fel (rossz az arcmemóriám), meg első tali előtt nem tudhatom, hogy nem lesz-e olyan rossz, hogy az első 5 percben már menekülnék, de nem tudok, mert kínos lenne megmondani neki, hogy ezt már most hagyjuk. Félek, hogy nem lesz közös téma, úgy érzem, meg kell felelnem. Utálom, hogy kb. az összes haza akar kísérni, én meg baromira nem akarom, hogy megtudják, hol lakom (kivéve persze, ha látok esélyt a folytatásra).

Az emberek randiznak és utána eldöntik, lesz-e folytatás. Na, nálam pont fordítva működik. Annyira le kell nyűgöznie már az elején, pár nap chatelés után, hogy én hajlandó legyek elmenni vele. Nekem egy hét minimum kell, hogy találkozzak valakivel, akinek az első mondata az, hogy ő meghívna egy kávéra, annak már egy ideje vissza se írok, mert amikor visszaírtam, hogy nekem ez gyors, leteremtettek.

Olyan jó lenne úgy gondolkodni, hogy mit veszíthetek, meg legalább kapok egy ingyen vacsit, vagy mit tudom én, hogy szoktak más nők ehhez hozzá állni.

Mit tegyek ez ellen?