Miért furcsa ha nem szégyellem hogy nem tetszem a nőknek?

Sokan furcsán néznek rám hogy nem találok ki sztorikat, elmondom az igazat. Pl ha visszautasít egy nő és rákérdez valaki akkor megmondom, hogy azt mondta: nem jövök be neki. Ha baráti társaságban is mondják hogy “mikor fogunk téged már nővel látni? Jó lenne ha már egyszer hoznál magaddal valakit” akkor is megmondom, hogy szivesen hoznék én, ha egyszer igent mondana valaki a randi meghívásra.

Más ismerőseim akik így vannak mint én, történetekkel leplezik a dolgot. Azt hazudják hogy mondjuk akivel láttuk munkatársnőt, azzal volt már ez az, aztán semmi sem igaz belőle. Vagy vogy ennyi annyi nővel voltak, most is randira fognak menni. Én nem hazudok mert szerintem nagyon szánalmas.

Főleg az zavar hogy a csaj barátok mindig szánakozva néznek rá meg hülyeségekre beszélnek rá. Múltkor is az egyik rábeszélt hogy hívjam el a munkatársnőjét randira, majd a meghíváskor azt mondta a csaj, hogy ne haragudjak de őszintén megmondja hogy nem vagyok az esete és nem tudna rám férfiként nézni. Nem értem miért kellett rábeszélnie. Vagy múlt nyáron elhívtak esküvőre engem és egy lányt mint két szinglit és egymáshoz ültettek minket, majd a csaj megkért, hogy adjam oda a szobámat, mert tetszik neki az egyik jelenlévő srác (aki a barátnőjével volt jelen). A barátaim másnap meg kérdezgették hogy járunk e már? Engem max szárnysegédnek használnak a nők vagy kihasználnak.

Ha én elfogadtam már ezt és nem szégyellem akkor más átlagos külsejű embereket miért zavar? Az átlagos ember nem érzi hogy a szép emberek mennyire vannak tőle? És egy ronda mennyivel alatta? Hogy egy átlagos nőre simán rámennek a 9-10-es pasik is a szex miatt?