Hölgyek! Ti miért nem szemeztek soha utcán a férfiakkal?

Egy jó nő erre nem szorul rá, vannak így is épp elegen, akik érdeklődést mutatnak iránta.

A többieknél változó. Én pl. nem "égetem" magam, ronda vagyok, nem hiányzik a fanyalgás/pofavágás vagy a hűvös közöny. Elég szärul érzem magam ezek nélkül is. És még mindig elborzadok, ha a tegnapi esetre gondolok: egy szemmel láthatóan nem normális, bizarr fazon kinézett magának egy áruházban, még szerencse, hogy a szüleimmel voltam, így is állandóan ott sündörgött körülöttem. Ijesztő volt. Sajnos csak az ehhez hasonló alakoknál jöhetek szóba, velük meg érthető módon eszemben sincs szemezgetni.

Egyrészt szorongó emberként eleve nehezemre esik az emberek szemébe nézni.

Másrészt oké, hogy valaki ránézésre tetszik, de ebből egyáltalán nem következik, hogy én is tetszem neki. Simán lehet, hogy barátnője vagy felesége van. Simán lehet, hogy csúnyának tart, vagy nevetségesnek/kvásnak tartja, ha egy nő "kelleti magát", vagy abszolút nem is tetszem neki, mert mondjuk az afrikai nők az esetei. Én személy szerint inkább meghalnék egyedül, minthogy átéljem azt a szégyent, hogy valaki lesajnálóan kiröhögjön, amiért komolyan azt hittem, hogy lehet nála esélyem, de persze ez csak én vagyok.

Én leginkább azért, mert van párom.

De előtte se tettem soha, az okok:

- nem érdekel az ismerkedés vadidegenekkel

- általánosan kerülöm a szemkontaktust az emberekkel, az esetek 99%-ában csak térítő vagy tarháló bolondokat vonz be

- addig se tudnám tartani a szemkontaktust a könyvemmel

- gyerekkoromban megszoktam, hogy nem nézünk rá senkire - elég gány környéken laktam, gyakori volt a cickányoktól a "mitbámúsz??" már akkor ha fél másodpercre rápillantott az ember

"De ha senki nem ismerkedik vadidegenekkel, akkor minden ember baráti társaságból, ismeretségi körből jött össze a partnerével?"

Az én ismerőseim között igen, mindenki így jött össze a párjával.

De itt gyk-n azt állítják hogy ez ritka, szóval nem hiszem hogy általános jelenség lenne.