Miért van az h egy szimpla visszautasitástól ennyire félnek az emberek?

Sajnos itt a vírus, ezért nem kezdeményezhetek, meg egyébként is tiltja a vallásom. :)) F

Mit is mondhatnánk még, amikor Rockykocsi-arc már leírta a frankót. :) De el is hiszitek?

Egy nap kapok 6-8 at noktol, mar megszoktam. 200 bol 1 uhyis igent mond

Kérdező, ez olyan dolog, hogy ha ráteszed a kezed a kályhával és 10 alkalommal megégeted magad, nem fogod 11. alkalommal is odatenni, hátha most nem. És nem is fogod magad arra kondicionálni, hogy oda tedd még vagy százszor s kezed azért, hogy megszokd a forró kályhát. 1-es válaszoló jól írta le.

Ha random emberekhez mész az utcán, akkor igen, így van. Ha lyuk-lyuk alapon szólítgatod az embereket, mert van 10000. De az én esetemben például ritkán tetszik meg valaki, mondjuk évente 2-3 eset van. Abból a 3ből 3 elutasít, és újabb évet várni, hogy talán majd egyszer jön egy nekem tetsző ember, az nem kellemes. Általában egyébként is annál kezdeményezek, akit már közös baráti társaságból, vagy valahonnan ismerek.

Lehet hogy én vagyok ultra peches de az én kálváriám több alkalommal nem fejeződött be az elutasítással hanem még boxolni kellett őstulkokkal, akik bár nem voltak az adott csajok párjai csak szintén azok akartak volna lenni, és nem hiányzott volna nekik ha kitartóan tovább próbálkozva bezavarnék. Ha már box akkor legyen értelme de ha úgy kell óvnom a testi épségem hogy amúgy nem is jött össze a tuti ... hát ár-érték arányban elgondolkodtató tud lenni a későbbiekre nézve

Az ember társas lény, és a viselkedése a tapasztalatai alapján változik. Ha valakit visszautasítanak, azzal megerősítik azt a meggyőződését, hogy ő "nem kell", "értéktelen" stb. Ha valakinek nem elég stabil az önbizalma, ilyenkor elbizonytalanodik, értéktelenebbnek gondolja magát, még nehezebben ismerkedik, amitől kevésbé lesz vonzó a másik nem szemében, ezért begyűjt még egy visszautasítást... és így beindul egy ördögi kör, amit nehéz megtörnie.

Ahogyan előttem is írták többen, az elutasítástól való félelem oka lehet az önbizalom hiánya. Ha néha kapsz igent is, azt még tudod kezelni, de ha folyamatosan elutasítanak, miközben mondjuk nálad csúnyább, ostobább stb. emberek szaladgálnak a párjukkal, az elég nehezen elviselhető. Nekem pl. sosem volt túl sok önbizalmam, az elutasítások pedig csak tovább rombolták. Néha úgy érzem magam, mint egy selejtes termék egy áruházban, ami hiába akciós, a kutyának sem kell. Ahogy a közmondás is tartja, szarból nem lehet várat építeni. Ugyanígy csupán elutasításokból nem tudsz pozitív énképet erősíteni. A másik dolog pedig az elutasítás minősége. A normális elutasítás oké (bár amikor pl. megkérdeztem ezeket a nőket, hogy min kellene változtatnom, mi a baj velem, akkor rendszerint azt mondták, hogy nincs velem semmi baj, hát köszönöm szépen, ez így marha nagy segítség), csak elég rosszul tud esni, amikor pl. szó nélkül eltűnnek, amikor nem mennek el a randira, de olyan is volt, aki bunkó módon azt mondta nekem, hogy ő 23-24 évesen nem 60 évesekkel akar együtt lenni (30 voltam, de mindig is simán letagadhattam 5-10 évet). És persze azt is számításba kell venni, ha olyan utasít el, akivel mondjuk gyakran összefuthatsz, ilyenkor kérdés, hogy mennyire válik mindkettőtök (vagy az egyikőtök) számára kínossá a helyzet.