Hogy csináljam, hogy ne legyek egy aljas szemét mások szemében a visszautasítástól?

Egyszerűen nem tudom, mit csináljak. Nem akarom azt hazudni, hogy van barátom, vagy nem állok készen új kapcsolatra, mert nem igaz. De hogy lehet valakit, akivel addig jó baráti/csoporttársi/munkatársi viszonyt ápoltam, normálisan visszautasítani úgy, hogy ne legyek a szemében sem mocsok ribi, sem más hasonló "szép" lény?

Felnőtt nő vagyok, nem akarom az embereket szúrós nézéssel kerülgetni, ha visszautasítottam őket, mint óvodában, ahogy azt sem akarom hallgatni, hogy milyen ribi vagyok, hogy valakivel összejöttem, miután valakit visszautasítottam. Szeretném élni az életemet anélkül, hogy valaki felhúzná magát a magánéletemen csak azért, mert nem őt választottam és szeretnék úgy barátkozni másokkal, hogy ne az legyen belőle, hogy "de én hitegettem", ha esetleg mással jövök össze, nem azokkal, akikkel együtt szoktunk lógni és poénkodni és szeretem őket, mint embert, mint barátot és szerintem az alap emberi gesztusokban SEMMI hitegetés nincs. Értem ezalatt, hogy érdeklődöm, hogy hogy megy neki a meló vagy a suli, vagy egy irányba megyünk haza, vagy beülünk néha a többiekkel valamire...

Vagy ez tipikusan olyan helyzet, ahol vagy összejössz az illetővel, vagy szemét vagy?