Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Újabb hiszti kérdés, de még mindig ugyan az, ami nagyon zavar: Miért ilyen felszínesek a nők? Azt mondják, hogy fontos a külső, de nem csak az?
Hogy fontos a belső is. Most a 16 éves keresztlányom próbál nekem kerítőt játszani persze semekkora sikerrel. Egyébként nem az ő korosztályában.
Most épp egy 19-20 éves lányt mondott, hogy szingli. Nem ismer, max kép alapján láthatott, és egyből jött, hogy nem vagyok az esete.
Komolyan, miért van az, hogy nem jövök be senkinek? Csak az lehet a reális magyarázat, hogy mindenki helyes pasit akar.
Nekem sajnos nincs baráti köröm. Nem is volt soha. És őszintén szólva nem is igénylem. Egy-két ember van persze, akivel jóba vagyok, hébe-hóba beszélünk, de nekem megfelel.
Nem vagyok az a bebugózós ember, aki nem mer kimenni emberek közé. Van egy kis 50-es robogóm, nyáron, jó időbe folyton elmentem ide-oda nézelődni.
Viszont engem mindig kinéztek kiskoromtól kezdve. Elismerem, nem vagyok túl okos. Sőt, már pici koromtól rettentő visszahúzódós is voltam. És mindenki csak engem csesztetett. Nagy beszélgetős típus se vagyok, ezt elismerem. De nem igaz, hogy egy magamfajtának nem járhat a boldogság? Miért, mert én nem vagyok jó képű? Akkor mit csináljak, kössem fel magam? Nézzem életem végéig, hogy mások milyen boldogok, én meg akár mennyire töröm magam, sosem fog össze jönni semmi? Egyébként utolsó, igen, nem nézek ki jól és akkor mi van?
Amiket felsoroltál, addig meg sosem lehet tudni, hogy mi lenne, amíg nem vagyok ilyen helyzetben. Tehát nem tudnám, hogy reagálnám le. Nem zavarna ha találkozna a barátaival, ha nem mindig lennénk együtt; bár túlzásnak érezném azért a heti több nap barátprogramot helyettem, mert úgy érezném, hogy neki fontosabbak ők, és ezért egyáltalán nem illenénk össze. Na meg azért az ilyen karneválozást, egyéb fesztivál, ilyesmi, ha külön akarna menni, mehetne felőlem isten hírével, de inkább szakítanék is. Nem egy sráctól hallottam már, hogy húztak meg kapcsolatban lévő nőket így, hogy párjuk nélkül elmentek. Mert van az a mondás, ami ott történik, az ott is marad címszóval.
Köcsög felszínes nők. Oh wait! Ez az a fantasztikus belső, amivel a külsőd kompenzálni akarod?
Vicc vagy.
Mit tudsz megadni, amit más férfi? Azt, hogy a babakocsis anyukákat nem rúgod le a bkk-ról?
A külsőd gyász, anyagilag nulla vagy, belsőre meg inkább mínusz. Nincs szociális életed, de a férfiak vajon miért is kerülnek? Biztos felszínesek.
Tetszik vagy sem, a te szinted a belinkelt nő. Mi a baj vele? Kicsit duci, kicsit nagy az orra, a többin meg egy fogász és egy kozmetikus gyorsan változtat. Viszont biztos van humora, ha a kép elkészült, és valaki fotózta, tehát egy barátja biztosan van. Ha még okos is, és jó szakmával átlag felett keres, akkor gyorsan túlnő rajtad.
Az, hogy nagy duzzogva elnézed, ha kicsit duci, de cserébe szép az arca...?! Ugyan kérlek!
Ez lenne a te szinted? Szerinted egy ilyen nőre tényleg csak nálad gyérebb pasik nyomulnak?
Vicc vagy, mondom.
Te utolsó, őszintén mi a fenéről beszélsz??? Most őszintén? Ki mondta, hogy szép arcú barátnőre vágyom?
A másik, akit linkeltél egyáltalán nem csúnya és nem is annyira duci.
Vicc, hogy nem is ismersz, de véleményt mondasz. Úgy látom ma már senkinek nem lehet véleménye. Ja és ezért szar ember mindenki a nők szemébe, mert ha kimeri mondani a véleményt, az már szemét szar pasi.
Szóval ott van az interneten végtelen mennyiségű nő; akárkire rairhatsz a városodban (/faludban) hiszen tényleg mindenki elérhető.
Ott van előtted a lehetőség, hogy felvedd a kapcsolatot bárkivel, de te kivalasztasz a tengernyi nőből egy-két olyat, aki számodra megfelelő külső szempontjából, hiszen mást nem tudsz róluk, csak hogy hogy néznek ki, és eldontod magadban, hogy ha ők is úgy ki mernek téged szortirozni, mint ahogy te szortirozod ki a nők 99%át,akkor panaszkodni fogsz róla a neten.
Hát, legalább felismered, hogy ez hiszti.
"Viszont engem mindig kinéztek kiskoromtól kezdve."
De hogy HONNAN néztek ki, azt nem írod, ami olyan, mintha úgy érzékelted volna, hogy mindenhonnan kinéztek. Ha viszont ez utóbbi a helyzet, akkor az már egy szép kövér komplexus / téveszme / önbeteljesítő jóslat, amin keményen dolgozni kellene, hogy leküzdjed.
"Nagy beszélgetős típus se vagyok, ezt elismerem."
Ha normális szinten (középérték) beszélgetős típus lennél, akkor az a legtöbb embernek / nőnek megfelelne. De mivel szándékosan túlzóan fogalmazol, abból egyértelműen lejön, hogy ezzel is problémáid vannak = ezen a téren is képességhiányban szenvedsz. Pedig egy kapcsolat fenntartásához elengedhetetlenül szükséges, hogy árnyaltan, pontosan tudjál beszélni az érzéseidről, ugyanis ez utóbbi a kulcsa annak, hogy a két fél között egyre jobb legyen a megértés, hogy egymáshoz csiszolódjanak, ami lehet kellemes is, amennyiben a másik ember révén saját magukról is tanulnak. De ez csak olyan emberekre vonatkozik (mindkét oldalról), akikben van igény arra, hogy saját magukhoz képest fejlődjenek, méghozzá saját belső indíttatásból, tehát ha egyedül vannak, akkor is megvan bennük ez az igény.
"De nem igaz, hogy egy magamfajtának nem járhat a boldogság?"
Senkinek nem jár semmi, pláne nem párkapcsolat. Érdekes, én képes voltam / vagyok egyedül is felhőtlenül boldog lenni. Nyilván nem csettintésre vagy gombnyomásra, de engem nagyon sok dolog képes boldoggá tenni. Mégpedig azért, mert nagyon sok minden érdekel a világgal és az emberekkel kapcsolatban, pedig jelenleg én is eléggé begubózó életet élek, viszont vannak barátaim, és nemcsak hébe-hóba beszélgetek másokkal.
"Nézzem életem végéig, hogy mások milyen boldogok, én meg akár mennyire töröm magam, sosem fog össze jönni semmi?"
Tehát irigykedsz is másokra. Jobb, ha tudod, hogy az irigységgel elvágod magadat attól, hogy neked is részed lehessen abban, amit tőlük irigyelsz. Ahelyett, hogy pl. elgondolkodnál, hogy mit tudnál megfigyelni rajtuk, amiből tanulhatnál arról, hogyan sikerülhetne neked is, ami nekik.
"Egyébként utolsó, igen, nem nézek ki jól és akkor mi van?"
Hát az, drágaság, hogy ha összeadjuk az előnytelen külsődet, a nem éppen csillogó intellektusoddal, és a legkeményebb dióval, azzal, hogy valójában nincs igényed emberi kapcsolatteremtésre, akkor a végeredmény egy halmozottan hátrányos helyzetű társkeresőt fog kiadni, akinek nem kellene kicsit sem csodálkoznia azon, hogy eddig egyáltalán nem volt sikere. Legalább az egyiken a három közül teljes erőből el kellene kezdened változtatni. Külsőddel kezdeni valamit (1. valamilyen férfi stíluskalauzt olvasni, tehát a külső előnyössé tételének szakirodalmába beleásni magadat, és / vagy edzeni 2. az eszedet elkezdeni csiszolni, pl. valamilyen olyan tanfolyamra vagy iskolába beiratkozni, amely általában véve a műveltségedet csiszolja, elkezdeni olvasni ezerrel, hogy legyen normális szókincsed 3. elkezdeni másokkal (idegenekkel is!) kapcsolatot teremteni, hogy megtanuld az emberek közötti kapcsolatok dinamikáját, mert ha ez utóbbival legalább ösztön vagy intuíció szintjén nem vagy tisztában, akkor fújhatod, mert még ha össze is jönne valami, sokáig fenntartani nem lennél képes, semmi perc alatt otthagynának, mint a fene.
Mégis, te hogyan képzelnéd el azt, amikor párkapcsolatban vagy valakivel? Mit csinálnátok? Néznél ki a fejedből, hetente egyszer megnyikkannál? De azért minden este szex? Vagy hogy?
17, hogyne, persze..
egyébként, hakicsit is figyelmesen elolvastad volna a válaszomat, akkor tudatosult volna benned, hogy nem azt írtam, hogy minden nő ilyen.. hanem, hogy vannak ilyen nők.
na, mivel te nem bírtad ki, hogy ne írd le, hogy "nem minden nő ilyen" miközben tudvalévő, hogy nem minden nőnek címeztem a válaszom, így azt kell mondjam, borzasztóan komplexusos vagy. :(
amúgy, nem kérek a rendes lány féle kapcsolatból, nem hiszek az évtizedeken átívelő felhőtlen szerelemben. szuper dolog, ha új nőkkel ismerkedik az ember, az a rossz, ha valaki nem érti, hogy a nem az nem.
és sajnos a lányok Többsége ezt nem érti.. képtelen méltósággal tűrni az elutasítást, szinte alig volt olyan lány, aki ne fűzött volna valami gúnyos megjegyzést miután elutasítottam.
Azért azt el kell ismerni hogy a köcsög felszínes nők kicsit erős volt.
"A másik, akit linkeltél egyáltalán nem csúnya és nem is annyira duci." Igen ez volt a lényeg. Azt írta alatta hogy egy ilyen nőnél jobb pasik is próbálkoznak mint te.
Én írtam a másik oldalon a hosszú választ. Látod? Már abból amit rólad megtudtam sejtettem hogy nem lennénk közös nevezőn. Én olyan párt akarok aki bízik bennem mert szerinte én nem csalnám meg akkor se ha Juli Mari meg Gizi igen. Mert bennem bízik. És nincs féltékenység. Én se vagyok féltékeny már volt szerencsém megtapasztalni. Nem azért mert nem félek attól hogy megtörténik hanem mert ha félek tőle is megtörténhet. Akkor már kellemesebb nem félni és ha mégis úgy alakul hát keresek mást aki nem csal meg. Eddig nem nyúltam mellé a volt párjaim mind ketten (mielőtt még ribinek titulálna valaki) rászolgáltak a bizalomra. Más miatt lett vége velük.
Mindenkinek olyat kell találni aki rá hasonlít a jellemében akkor könnyebb a közös szabályok kialakítása és betartása.
Nem arról van szó hogy neked nem lehet párod. Hanem arról hogy jelenleg fogalmad sincs kit is keresel csak bele bele kapsz hátha alapon. Erről írtam. Fontos hogy tudd ki vagy és emellé ki felelne meg. Én pl nem más meg igen de ahhoz hogy ezt tudd tudnod kell mik fontosak neked mik kizáró tényezők és mik azok a saját jellemedben amik értékek. Csak olyan fog választani aki szerint azok amiket te értéknek ítélsz tényleg értékek. És ezeket kéne megvillantanod és erősítened ha tudod.
Emellett megkeresni miben akarsz változni ha van ilyen és tenni érte. De ehhez is tisztán kell látnod magad amennyire az ember erre képes.
Sok esetben szerintem épp az a baj hogy bárki jó így senki se jön. Senki nem akar "bárki lenni" valaki életében.
Mást nem tehetsz mint hogy rá jössz mi a vonzó benned és azzal hódítasz. Ha ez nem a külsőd akkor szerencsésebb ha nem neten vagy legalább nem egyből párkeresési céllal ismerkedsz. De ez csak az én véleményem.
A kinézést úgy értettem, hogy lenéztek, gúnyoltak. Fiúk-lányok egyaránt. Most mondjam el, hogy majdnem meghaltam kiskoromban és kisegítőbe kerültem? Hogy már kiskoromtól se voltam olyan szociális közösségben? Ettől független azért büszke vagyok arra, hogy leérettségiztem, és egy egész nehéz szakmát is sikerült letennem, még ha nem is helyezkedtem el végül benne soha.
Míg mások normális általánosba azért ott vannak min 200-300 gyerek között, és összesen voltam kb 25-30 között. Olyan iskolába jártam 14 éves koromig.
Aztán szakmunkásba is kicsesztek velem. Kialakult bennem egy szorongás, ami végig az összes iskolámban megmaradt. Hogy folyton minden szünetben el kellett mennem wc-re. És egy idő után már volt, hogy követtek, jöttek utánam a wc-be, dörömböltek az ajtómon, hogy mi van már szentfazék, ne recskázzál már annyit. Holott marhára nem azt csináltam.
Kb az összes iskolámba rám voltak szállva. Úton, iskolába, mindenhol kinevettek fiúk-lányok egyaránt, hogy hogy nézek ki. Amúgy is félénk voltam, még inkább gátlásos lettem miattuk. És nem akartam senkivel se beszélgetni. És még sokszor van, hogy ma is oktalanul, fiatalok, 15x évesek belém kötnek.
Mindegy, belefáradtam. Egész életembe tudtam, hogy sosem leszek elég jó senkinek. Nem válaszolok, se írok semmit se többet, mert úgy is én vagyok a szar. Majd talán egyszer kinyírom magam, mert értelmetlen az életem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!