Miért gondolja azt sok nő, hogy össze fogok jönni velük a 30-as éveikben, hogyha ők nem akartak velem lenni a 20-as éveikben?

8: most nem azért, de huszonévesen a kapcsolat csak egy opció, az is csak nagyon indokolt esetben. Mi az anyámnak fogadjak örök hűséget akkor, mikor azt sem tudom, milyen állásom lesz és hol fogok lakni és a legkisebb gondom is nagyobb annál, hogy kivel járok? Mármint tök jó annak, aki huszonévesen elköteleződik, de ne savazzuk már azokat, akik jóformán gyerek fejjel, nulla élettapasztalattal nem kíváncsiak a házas életre és a nyugalomra.

Nekem is relatíve későn lett párom, addig kedvemre válogattam. Nem gázoltam át ugyan senkin, de nem is játszottam szeretetszolgálatosdit. Egyáltalán nem volt szükségem abban az életszakaszban kapcsolatra és lám, idővel ahogy helyére került az életem többi darabkája, ez a probléma is megoldódott. Tovább mennék, szerintem jobban választottam úgy, hogy nem sürgettem ezt a kérdést. Akik a húszas éveim elején tetszettek, a húszas éveim végére kiderült, hogy csődtömegek és ez látszik is az életvitelükön és azon, amit elértek... Miért is baj, ha valaki nem 40 évesen a család és a párja mellett jön rá, hogy a buli, a rombolás, a tanulás és a tapasztalatszerzés (nem feltétlenül szexuális tapasztalat, elég csak egy cserediákprogramra vagy hasonló, kapcsolatban fájdalmas dologra gondolni) kimaradt az életéből?

Az a fiatal, aki 28-30 éves koráig csak bele-belekóstolgat az életbe és keresi az útját, illetve élményeket és tapasztalatokat gyűjt, formálja azt az embert aki majd később alkalmas lesz később kulturáltan, normálisan egy tartós kapcsolatért vagy a családjáért felelősséget vállalni és nem unja a nyugalmat, nincs elkésve semmivel...

Én már most csakis komoly kapcsolatra vagyok nyitott. Sose vonzott az egyéjszakás kalandok világa.

Akivel viszont most nem szeretnék komoly kapcsolatot, azzal valószínűleg 10 év múlva se szeretnék. Ennek az az oka, hogy kamaszkor felett az ember nem szokott nagy jellemváltozásokon átesni, így aki most nem szimpatikus, az nagy eséllyel később se lesz az. Kivételek persze mindig akadnak, de inkább ismerkedek új, elsőre szimpatikus emberekkel, minthogy várjam, hátha mégiscsak ő kell.

21/L

11: Én nem az elköteleződős részre gondoltam. Az igaz, hogy majd mikor meg vannak az alapok, anyagi háttér, meg az igaz szerelem a két fél között akkor vágjon valaki bele a házas életbe és családalapításba kortól függetlenül.

Csak egy példát hoztam fel és amit megtapasztaltam hogy mi megy a fiatal lányok körében mostanság. Semmi életcél, felelősségtudat és érzelmi intelligencia, most is hozzá teszem hogy tisztelet a kivételnek. Elég csak 5 évet visszamenni, szerintem ez a téma akkor elő se jött volna, mert most minden sokkal-sokkal másabb mint ami 5 évvel ezelőtt volt. Aztán majd később mikor már unalmas a bulika, meg a kihasználtam mindenkit, meg a kiéltem az életet című fejezet befejeződött, akkor eszmélnek majd rá, hogy változtatni kell ezen a hozzáálláson. Sajnos aki ilyen hozzáállással van vagy volt is valaha a dolgokhoz nem hiszem hogy megváltozik és én speciel, nem is szeretnék kapcsolatot vele, ha még úgy is alakulna.

De ez egy személyes vélemény, megértem hogy vannak akik ezt máshogy gondolják.

Felfoghatatlan számomra hogy miért a tini lányok kapják meg, hogy milyen pitik, és hogy folyton vergődnek (plane a párkapcsolataik miatt) mikor a felnőtt férfi lakossághoz képest sehol sincsenek :D

"If you don't want me at your prime, I don't want you at your decline.".

Ezt melyik tumblr blogon olvastad?

Ehh. :D

16: így már más, ezt megértem. Igazából úgy vagyok vele, hogy most mit vár az ember egy gyerektől, akinek csak a teste 13 éves korától kezd hasonlítani (15 éves korától pedig ténylegesen hasonlít) egy felnőtt nőre?

Bár volt jövőképem valamelyest más gimnazistaként is, terveztem nagyjából, 22-23 éves koromra tudom tenni azt az időszakot, mikor kezdtem átformálódni szellemileg gyerekből felnőttbe. És 24 éves korom körül voltam, mikor fel tudtam mérni az idő múlását (nem olyan értelemben, hogy öregszem és mint nő, nem leszek nyerő, hanem hogy ha normális felnőtt életet akarok élni, akkor legkésőbb most kell nekiállni, most kell választani egy pályát, most kell nekiállni továbbképezni magam, pénzt gyűjteni, stb.) Summa summarum, szerintem túl komolyan veszitek azt, hogy egy ember 18 évesen felnőtt. Talán a jobbak közé tartoztam ennyi idősen (mármint a dolgok súlyát nagyjából éreztem és nagyjából terveztem), de szánalmasan gyerek voltam még. Aztán mégis kikupálódtam. Erre valók a húszas évek - szerintem.