Vannak olyan férfiak, akiknek a 20-as éveikben nem mentek jól a dolgok a nőkkel, de 30 felett aztán jobban ment?

21 éves koromig szűz voltam, 25 éves koromig két lány volt, mindkettő dobott pár hónap után. Utána jöttek a nagy változások, az utóbbi években nagyon más ember lettem, mint aki akár csak 5 éve voltam. Szerintem ezek miatt:

1. Testépítés. 197 centihez 74 kiló voltam középiskolában, egy két lábon járó csontváz, pálcikaember, auschwitzi fogoly. 24 évesen kezdtem terembe járni, most 96 kg vagyok diéta után. Bőven lenne még ebben hova fejlődnöm és nem is vagyok extrém nagy izmokban, de az átlagember már azt mondaná rám, hogy izmos vagyok. Nem is csak maga az izom számít, hanem az hogy nagynak és erősnek érzem magam, ami régen nem volt és ez sokat ad az önbizalomhoz.

2. Normális stílus, öltözködés megtalálása. Ne gondolj semmi extrára, de régen szörnyen nem volt ízlésem. New Yorker/Takko/Deichmann vonalból is fel lehet öltözni normálisan, szépen, csak rengetegen még erre sem képesek.

3. Befutás a szakmámban, amit szeretek csinálni. Nem keresek olyan extrém sokat, mintha mérnök vagy informatikus, vagy ilyesmi lennék, de azért viszonylag sokat és tényleg élvezem. Konkrétan maga a pénz nem hiszem, hogy annyira számít, mert nem élek nagy lábon és ha rám néznél vagy a helyre, ahol élek, vagy hogy mennyit költök, az alapján nem mondanád meg mennyit keresek.

4. Normális frizura. Sok férfi szenved attól, hogy idióta, arcához és fejéhez nem illő haja van és nem változtatja meg, nem próbál ki valami újat. Nekem is nagyon sokáig nagyon hülye hajam volt.

5. Higiénia. Régen ezekre kevésbé figyeltem. Pattanások, orrszőr, szemöldök, köröm, hidratáló, parfüm, hintőpor, lábspray, stb-stb-stb. Ezer és ezer kis apróság ide sorolható és a legtöbb férfinak bizony ezen a téren lenne mit fejlesztenie saját magán. (És még mindig messze lenne attól, hogy hominak nézzék.)

6. Valószínűleg a tesztoszteronnak hála, ami a testépítés miatt termelődik sokkal nagyobb arányban, mintha nem edzenék, sokkal férfiasabb lett a személyiségem, viselkedésem. Ez megint fontos.

7. Megtanultam hogy legyek beszédesebb, viccesebb, szórakoztatóbb a csajokkal. Ez is nagyon-nagyon fontos. Régen elég csendes voltam. Alapból ma is az vagyok, de ha nőzésről van szó, akkor meg tudom erőltetni magam.

29/F

A mostani párom 26 éves koráig egyáltalán nem csajozott. A nagyobbik bátyám 25 volt, amikor először volt barátnője. Ők egyszerűen későn érő típusok, akik tizenévesen a saját önbizalmukkal, és a pattanásaikkal küszködtek, és azt gondolták magukról, hogy csúnyák.

A bátyám is, a párom is kifejezetten jó pasi lett 30 éves korára, ráadásul a későn érés azt is jelenti, hogy 40 felett sem pocakosak, nem kopaszodnak, szerintem kifejezetten jól néznek ki.

Amiket a 29 éves srác leírt, az is sokat számít egyébként, tehát meg kell, hogy találja mindenki a saját stílusát, ami jól áll neki, tizenévesen meg ez még keveseknek sikerül.

Amúgy mindkét srác esetében (bátyám és párom) az áttörést egy olyan lány hozta meg, aki úgymond "őket szedte fel". Onnantól hitték el magukról, hogy nem reménytelen a helyzetük. Szóval: önbizalom! ;)

#4:

F***om, inkább maradok egyedül, minthogy ennyit szenvedjek érte. Ameddig vannak olyan emberek, akik szerencsések (pl. megnyerték a genetikai lottót) és jóval kevesebb erőfeszítéssel is találnak társat, addig én nem fogok ennyit szenvedni. Mondjuk nem is baj, mert nem akarom, hogy azon alapuljon az önbizalmam, hogy mennyire vagyok népszerű az ellenkező nemnél.

Akkora sok baromságot írkáltok itt.

Úgy beszéltek mintha a világ összes nőjét meg kellene szereznetek.

Változtass az önbizalmadon, szedd össze magad. Nem kell minden nőnek kigyúrt pasi, nem az a fő momentum.