Ha egy ember nem talál párt, vagy csak nagyon nehezen, az mindig a saját hibája, vagy ez veleszületett adottság?

Bizony igazuk van, ezektől mind előbbre van a személyiséged. Én nagyon sokat profitáltam mindkettőből. Megtanultam három nyelven, bár nem mosogattam, hanem szart pucoltam külföldön, de lett egy halom pénzem, magabiztos lettem attól, hogy önállóan tudom intézni az ügyeimet, ráadásul idegen nyelveken. Szóval remek ötlet. Amiatt meg nem kell aggódni, hogy nem látványosak az eredmények elsőre. Tulajdonképpen én is évekig csak előkészítettem a terveimet. Minden kicsi eredmény eredmény, és segít, hogy az ember jobb legyen.

Ma már mindenkinek azt tanácsolom, hogy ha változtatni akar az életén, azt kezdje most azonnal.

A szűlői nevelésre nem lehet mindent ráfogni. Nekem normális, manapság ritkaságszámba menő családom van. Anyám, apám diplomás, normális, becsületes munkát végeznek/végeztek egész életükben. 30 éve házasok. Nővérem szintén diplomás, normális munkával, már férjnél van, húgom is most végzi az egyetemet.

Sose volt "divat"/elfogadott dolog a családban se az alkohol, se a cigi és nyilván semmilyen drog sem. Egyikükrem sem jellemző. Ugyanez igaz nagyszüleimre és gyakorlatilag a tágabban értelmezett családomra is.

Ennek ellenére nekem mégsem ment soha az ismerkedés, a párkeresés.

Pedig jó iskolákba jártam, helyi szinten híres és jóhírű középiskolába, majd országosan is az egyik (ha nem a legjobb) egyetemre.

És mégis én valahogy más lettem.

22 évesen lestt először egy hosszabb ideig tartó kapcsolatom, de most megint egyedül vagyok és fogalmam sincs mit tehetnék ez ellen.

Szóval velem született adottság nem lehet, mert jól neveltek, viszonylag jómódú és normális értékrendet követő családba.

Valami útközben romlott el, csak nem tudom hol, mitől és miért.